Walter Mitty titkos élete

Az emberek mindig azután vágyakoznak ami nincs. Így van ez a filmekkel is! Rengeteg emberfeletti erővel rendelkező hőst láttunk már és az a sztori sem ismeretlen, amikor a főszereplő lentről küzdi fel magát, hogy elérje céljait. Mi lehet mégis az, ami valami újdonságot visz a moziba? Ben Stiller legújabb filmje ezt kísérli meg, ugyanis egy tipikus átlagemberről szól. Egy álmodozó, egyedülálló átlagos férfiról átlagos munkahellyel, átlagos lakással, átlagos családdal és átlagos problémákkal. Maga a film viszont egyértelműen átlagon felüli!

A történet ereje abban rejlik, hogy az emberek 80%-a az első 20 perc után teljesen azonosul a főhőssel, hiszen olyan problémákat, élethelyzeteket mutat be, ami szinte mindenkire igaz lehet. Ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy milyen lenne úgy igazán megmondani a főnöknek, megszólítani a nőt akit titokban szeretünk, elutazni érdekes helyekre és megtapasztalni az igazi szabadságot. 

A film első harmadában Walter Mitty (Ben Stiller) tehát egy átlagos amerikai férfi, aki sokszor csak néz maga elé és mereng. Elképzeli, hogy mit is tenne ha az élete olyan lenne, amilyen szeretné, hogy legyen. Amikor spontán beszélget álmai nőjével, amikor beszól a főnökének, amikor azt teszi amihez igazán kedve van. Mindezt a film látványosan és humorosan mutatja be számunkra, ahogy azt Ben Stillertől elvárjuk.

A film második harmadában azonban egyre több átlagon felüli tulajdonságokkal ruházzák fel a főszereplőt így egy helikoperből tengerbe ugráló, profin gördeszkázó, a vulkánkitörést túlélő és a Himaláját megmászó (legalábbis az 5500 métert elérő) hőssé változik, amivel egycsapásra összedől bennünk az a kép és tovaszáll az az empátia ami az első harmadban kialakult. Nem tudunk továbbra is azonosulni a figurával, inkább egy elérhetetlen hős lesz számunkra.

Még reménykedünk, hogy hirtelen jön egy snitt és kiderül, hogy ezt az egész hihetetlennek tűnő történetet is csak elképzelte Walter, de az utolsó harmad is csak arról győz meg minket, hogy komolyan gondolták a szerzők. Örülünk, hogy happy end a vége mégis hiányérzetünk van és egyáltalán nem érzünk motiváltságot arra, hogy kövessük Walter Mitty példáját és törjünk ki a szürke hétköznapokból, mert a sztori annyira elrugaszkodott a valóságtól.

Oblivion (Feledés) - A megosztó Tom Cruise igazán jó filmje

Az utóbbi években Tom Cruise filmjei (Jack Reacher, Mission: Impossible - Fantom protokoll, Kéjjel-nappal) a történetek szempontjából nem igazán voltak igényesek, de végre itt egy jól átgondolt utópisztikus történet, ami után nem ezernyi megválaszolatlan kérdéssel hagyjuk el a mozit, inkább csak annyit mondunk: hmm, ez jó film volt!

Azért túlságosan dicsérni sem szeretném a filmet, hiszen semmi újat nem mutat. A sztori egyszerű, minden fordulat direkt és könnyen érthető, nincsenek hatalmas aha-élményeink.

Elsőként Jack Harper (Tom Cruise) felvázolja a helyzetet számunkra:
a jövőben vagyunk, a földönkívüliekkel (dögevőkkel) vívott csatát az emberek megnyerték, de a földön nem élhetnek tovább így a Szaturnusz egyik holdjára költöznek. A dögevő seregekből még maradtak páran a felszínen így kétszemélyes csapatok végzik az őrködést és a drónjavítást. Ők a takarítók. Egy ilyen takarító páros Jack Harper és Julia (Olga Kurylenko).

A cselekmény egyre több kérdést vet fel, amire szépen meg is kapjuk a válaszokat, majd a film végére kiderül, hogy mi is az értelme ennek az egésznek.

Ilyen történetekből sokat láttunk már de - annak ellenére, hogy a film egy bizonyos pontján mindenkinek garantáltan eszébe jut a Mátrix - mégis nagyon élvezhető. Látványos képekkel mutatja be számunkra, hogy mi maradt a Földből és hogyan végzi munkáját a főszereplő. Külön jó pont, hogy a készítők láthatóan sokat foglalkoztak az eszközök (repülő, motor, fegyver) kidolgozásán. Minden eszköz hatékony, kényelmesen és gyorsan használható. Nem kis fejlesztői munka lehetett ezeket megalkotni!

Összességében egy látványos, fordulatos filmről beszélhetünk, amiben a romantikus jeleneteket szerencsére sikerült éppen annyira visszafogni amennyire Tom Cruise "érdekes" arckifejezéseit. 10 pontot adnék rá ha nem láttam volna a Mátrixot, így marad a 9 pont!

A Little Bit of Heaven - Egy kis Mennyország (2011)

Imádom Kate Hudson játékát. Pedig nem sok filmet láttam tőle, de tervezem ezt az állapotot megváltoztatni.
Főleg ezzel a produkcióval vett le a lábamról.

Egy csinos, fiatal nő, akinek jó munkája van, valamint sok barátja, az igazán irigylésre méltó életet él. Sikeres, és mosolyogva kezdi a napot, bulival fejezi be. Minden klappol. De egy nap meglátogatja a dokit, és örökre megváltozik az élete...Az élete, amiről kiderül, sajnos nem lesz hosszú.
Marley (Kate Hudson) nem lesz depressziós a betegsége hallatán sem, teljes életet él, inkább a családja viseli nehezen. Anyukája egyből ráakaszkodik, mindent megtesz, pedig a kevesebb több lenne.:) A doktor urat pedig egyre többször kell meglátogatni, még akkor is, ha csak a kocsmában. Könnyen átalakul a kapcsolat, fonódik a szerelmi szál, hiszen zajlik az élet. Közben még Isten is megjelenik a leányzónak, mégpedig álmában, Isten pedig számára nem más, mint Whoopi Goldberg! 

Imádom a film stílusát, hangulatát. Egyszerre hoz fel, és vet a mélybe, mosolygós, nevetős, sírós, drámás, szerelmes, tízpontos. Inspiráló. Remekül ötvözi a félelmet és a humort. Pedig a rákkal nehéz ám viccelni. Ezt főleg azok tudják, akik betegen élnek, vagy akiknek a családtagjaik, barátaik mennek keresztül ezen. 

Game of Thrones rajongóknak üzenem, hogy Peter Dinklage is szerepet kapott a filmben.

Néhányszor még elindítom, hogy újra átéljem, és ajánlani is fogom, ahogy eddig is tettem, és ezentúl is tetszeni fog nekik. Pöpec!

The Internship - Gyakornokok (2013)

Manapság senkinek sem ismeretlen a válság fogalma, már sajnos az a természetes, ha valaki egyik napról a másikra elveszíti az állását. Ez elég szomorú, de a Gyakornokok című film megmutatja, hogy mit érhetünk el az életben, ha kellően elszántak vagyunk, kreatívak, de legfőképpen talpraesettek. Bár a magyar valóság megint távol áll az amerikai példától, de azért érdemes egy kis hozzáállást kölcsönöznünk.

Két középkorú pasi, Billy (Vince Vaughn), valamint Nick (Owen Wilson) haverok, munkatársak. Értékesítői  állásuk van, meg vannak elégedve, megy a szekér. Egy nap azonban arra kell ráébredniük, hogy kiderül, ezt elvesztették, a biznisznek annyi. Kétségbe is esnek, máshoz nem nagyon értenek, viszont hasonló munkaterületen nem találnak melót. Billy-nek támad egy újszerű ötlete: jelentkezniük kell gyakornoknak, nem is akárhova, a világ legjobb munkahelyére, a Google-hoz. Itt van mindenki álma, a szundi-szoba, ingyen kaja, lépcső helyett csúszda, és egyéb irigyelni való cuccok, naná, hogy be akarnak kerülni. De hamar kiderül, hogy ez nem megy olyan könnyen. Keményen meg kell dolgozni a bejutásért, de mivel az életük további része forog kockán, no meg persze túl sok lehetőségük sincs, kénytelenek okosodni, kitanulni mindent, amit lehet egy nyár alatt. Közben azért buli, pia, a fiatal lányokkal-srácokkal.

Én 7 pontot adnék a filmnek, nekem olyan egyszer megnézhető, elég vicces, laza film volt, de jobbat is ki tudtak volna hozni belőle. De nagyon érdekes volt, ahogy látni lehet a Google-életet, ábrándozhatunk, hogy milyen lehet ott nap, mint nap 'húzni az igát'.

Mielőtt továbblépsz, kérlek nyomj egy like-ot.

ˇ

Hasznos linkek