007 - Skyfall

Skyfall / 007 - Skyfall
2011. december 25.
 
007 - Skyfall

Az első James Bond film után 50 évvel megérkezett az MI6 ügynök legújabb kalandjait és hódításait bemutató epizód. Azt már a 2006-os Casino Royale óta tudjuk, hogy a Daniel Craig-féle verzió elköszönt a klasszik JB-kliséktől, és egy nyersebb, szikárabb, kevésbé elegáns ügynököt láthatunk a vásznakon. Hogy ez jó-e? Az tény és való, hogy váltani kellett, mert a 2002-es Halj meg máskor-ra eléggé elfáradt a széria, Pierce Brosnan kilóival egyenes arányban nőtt a hihetetlenebbnél hihetetlenebb és erőltetett elemek száma a filmben, ami elkerülhetetlenné tette, hogy egy 4 éves szünet után frissítsenek a franchise-on. Igen, hiányoznak a filmből a trükkös kütyük bevetése, hiányzik James Bond hűvös eleganciája, frappáns beszólásai (amikből azért még Craig is elejt egyet-kettőt), és igen, elvesztette a sorozat a "lelkét", azt, amiért igazán szerettük. Ugyanakkor kaptunk mást: pörgősebb akciókat, nyers brutalitást, kegyetlenebb de érzékenyebb 007-est, ami kétségkívül jót tett az idén 23. részét megélt filmfűzérnek. Tehát vegyes érzelmekkel ültem be a moziba, remélve (de nem számítva rá), hogy megüti a számomra etalonnak számító 1995-ös Goldeneye epizód szintjét.


Klasszikus James Bond nyitósorokkal indulunk, a stúdiók kötelező logóinak bemutatása után arcunkba kapjuk az akciót, nem is akármilyet. Autós és motoros üldözés, házak tetején kergetőzés, hídról vonatra ugrás, majd annak tetején egy markolóval(!) történő akció, kemény verekedés, és... James Bond lelövése és eltűnése szegez minket a székbe, mielőtt elindulna a szokásos főcímdal (Adele az aktuális "nyertes") az animációval, ami szerintem nem igazán sikerült jóra, legalábbis számos rész van, melyben jobbra sikerültek ezek felvezető sorok. Bond eltűnik, majd visszatér, igaz, kicsit lassabb, kicsit megtörtebb, mint volt, de legalább alkohol- és drogfüggőségben szenved.

Ralph Fiennes feltűnése új fejleményeket sejtet, és feltűnik a színen Q is, de lelkesedésünk, hogy a geek-énünk élvezheti az órába épített lézer és egyéb hi-tech kütyük által nyújtott gadget-orgiát, letörik, ugyanis Q-ból hackert faragtak. Tehát a vissza nem tért duplanullás ügynök, aki egy mediterrán szigeten élvezte a pia, a fájdalomcsillapítók és a nők nyújtotta örömöket, mégis visszatér, hogy kihúzza a slamasztikából M-et, és megmentse az MI6-et, hogy a főgonosz ne pusztítsa el még azelőtt, hogy az angol kormány bezáratná az ügynökséget. A főgonosz szerepében az igencsak fura fizimiskát kapó Javier Bardem, aki nagyon, nagyon feldobja a filmet, és a Fleming-művek elengedhetetlen részét képező poénok is javarészt tőle erednek. Hogy mennyire zseniális színész, mutatja, hogy ennyit még egy főgonosz sem tett hozzá egy James Bond filmhez, élvezet nézni az alakítását. A cselekményből nem fednék fel többet, mert nincs rá szükség, az egész mű egy egybeolvadó akció-orgia, egyik követi a másikat, ugyanis az egyikből adódik a következő. Visszatér egy utolsó szerepre az Aston Martin DB5-ös is, jó látni, és természetesen feltűnnek a kötelező Bond-lányok is, igaz, messze kevesebb jelentőséget kapva ebben a filmben.

Ahogy említettem, reméltem, hogy megüti a Goldeneye szintjét. Hiába való ez a remény, ugyanis azok az idők elmúltak, amikor Bond egy épület felrobbantása után megigazítja nyakkendőjét, majd egy gúnyos megjegyzés után leugrik a tetőről, hogy a mobiljával irányított Aston Martin-ja ülésébe huppanjon. Ez egy másféle Bond, egy letisztultabb, nyersebb, és megtörtebb Bond. Aki szereti akciófilmeket, vagy a James Bond szériát, annak mindenképpen ajánlom.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 6
Kritika értékelés 6
Kritika elolvasva 76 030