Te is lehetsz
szerző!
A diktátor
2012. május 17.

Sacha Baron Cohen (Brüno, Borat, Ali G Indahouse) és Larry Charles ismételten összefogtak és ezúttal is sikerült egy állati nagy ökörségekkel sűrített vígjátékot összehozniuk. Aki már megszokta, megszerette a színész-rendező páros stílusát, az garantáltan nem fog csalódni a filmben, annak ellenére, hogy korábbi közös munkáik igen magasra tették a mércét. Úgy tűnik, amíg Adam Sandler, Jim Carrey és Eddie Murphy lassan kifogynak a poénokból és jó úton járnak afelé, hogy örökre eltűnjenek a süllyesztőben, addig Sacha Baron Cohen csillaga nemcsak, hogy felfelé ívelni látszott az elmúlt években, de úgy tűnik ragyogása nem nagyon akar alábbhagyni még most sem.
A diktátor egy közel-keleti, természetesen kitalált ország: Waadeya diktátora köré szerveződik. A diktátort, Aladeent New York-ba szólítják hivatalos ügyei, az utazás azonban lehetőséget kínál hatalomra éhes nagybátyjának (Ben Kingsley), hogy örökre megszabadulhasson a jelenlegi uralkodótól és átvegye a hatalmat, hogy így aztán eladhassa Waadeya nagy olajkészletét a különböző nagyhatalmaknak, még gazdagabbá téve ezzel országát. Aladeent egyik éjjel elrabolják azzal a céllal, hogy megkínozzák, majd megölik, ám (milyen meglepő) a diktátor kiszabadul. Közben persze görbetükröt mutatnak a terrorizmusnak, illetve ismert kínzási módszereiknek. Természetesen ez is, mint minden más a filmben, attól válik igazán nevetségessé, hogy erősen eltúlzott jelentben ábrázolják. Miután a szakállától fosztott Aladeen kiszabadul és összetűzésbe keveredik az amerikai hatóságokkal, egy zöld élelmiszerüzletet vezető lány, Zoey (Anna Faris: A házinyuszi) siet a segítségére, és természetesen ő lesz az, aki miatt vaskezű diktátorunk másképpen kezd el gondolkodni a demokráciáról. A helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy Aladeen helyét átveszi egy tyúkagyú dublőr, aki abban a hitben segít a gonosz nagybácsinak, hogy a generális admirálist szolgálja annak gyengélkedése idején.
A film szerintem nyújtja a már megszokott színvonalat, habár számomra, csakúgy mint a korábbi filmeknél, némelyik jelenet már túlfeszíti a jóindulat határait, ezek az én szememben, már nem viccesek, hanem felháborítóak, azonban az is igaz, hogy ez a megbotránkoztatás hozzátartozik Sacha Baron Cohen minden önálló alkotásához.