Anno meglehetősen sokan húzták a szájukat a remake hallatán, ami -valljuk be- nem túl bölcs dolog. Egyfelől azért, mert egy modernizálás jól is elsülhet, másfelől, mert ez nem egy remake, harmadrészt pedig azért, mert a sokak által kultikusnak tartott 1982-es John Carpenter mozi... nos az viszont valóban remake.

Itt azonban a norvég állomáson zajló történésekbe kapunk betekintést, megfűszerezve a "hogy kerültek ide?" és a "hogy is néznek ki?" kérdéseinkre kapott válaszokkal. A fordulatok bemutatását meghagyom a filmnek, nem spoilereznék el semmit, hisz nem lenne értelme; ejtsünk inkább pár szót arról, hogy hogy is sikerült a The Thing.

Röviden: jól. Bővebben: nem jól. Tudom, tudom, elcsépelt kis viccecske ez már, de remekül megállja a helyét. Elkezd pörögni a film, s ezzel együtt a feszültség is elkezd zizegni a levegőben, tenyerünk tán meg-meg izzad egy-egy pillanatra, s elégedetten összedörzsöljük: ó, igen, végre kaptunk egy jó horrort. Pedig nem.

A feszültség ugyanis szép lassan majd tovaillan, s megijedni sem nagyon tudunk egy idő után: annak ellenére, hogy volt potenciál a filmben, kicsit elkomolytalanodik -és ezt véletlen sem úgy értem, hogy vicces- egész egyszerűen... untam. No nem felháborodottan, nem a fejemet a falba verve, de különösebben nem tudott meghatni: pedig a színészi alakítás nem rossz -de nem is jó-, a CGI szintúgy nem rossz -a bibi csak az, hogy nem is jó-, és úgy mindent összevetve az egész nem rossz. Csak nem is jó. Közel sem rezegteti úgy az idegszálainkat, mint amennyire kellene, közel sem annyira sötét, hiányzik a félelem, a rettegés, a bizonytalanság ránk nehezedő súlya. Soraimból talán kiderült, hogy én különösképp az 1982-es verzióért sem vagyok oda -no nincs ennek oka, csak szimplán nem az én filmem-, így az elvárásaim sem voltak túlontúl magasak, de a The Thing teljes mértékben még azokat sem tudta megugrani. Ettől függetlenül rajongóknak mindenképp kötelező.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!