A Geiger-Müller számláló nem a Pravdát olvassa

Chernobyl / Csernobil
2019. május 07.
Borodi Zsolt
 
Csernobil

Több komoly oka is van, amiért ezt az alkotást az utóbbi idők egyik legjobb és legfontosabb miniso-rozatának tartom.
Az első ok részben személyes. Bizonyos, rajtam kívül álló életrajzi fejlemények okán gyermek- és ifjúkoromat az egyáltalán nem áldott emlékezetű Szovjetunió állampolgáraként töltöttem el. A csernobili katasztrófa idején majdnem napra pontosan tizenöt éves voltam, ennélfogva igen pontos és részletes emlékeim vannak ebből az időből. Kisebbségi magyarként folyamatosan egyfajta kettős tudatban éltem-éltünk ekkoriban. Létezett ugyebár egy igen markáns hivatalos világné-zet, amit napi dózisokban megkaptunk szépen az iskolában és az állami médiában. Ugyanakkor mindenki tisztában volt azzal, hogy a hivatalos valóság alatt-mellett létezik egy párton kívüli realitás is, és a mindennapi életünket végül is e kettő sajátos szintézise szervezte. Olyan volt ez, mint a moszkvai időszámítás, amely két órával előbb járt, mint a földrajzi helyzetünknek megfelelő időzóna szerinti pontos idő, de mindenki tudta, hogy aktuálisan hány óra van. Tehát például hiába érkezett egy vonat „Moszkva szerint” 10 óra 30 perckor, mi tudtuk, hogy fél kilencre kell kimenni az állomásra. Ugyanezt mutatja meg döbbenetes realitással ez a nagyszerű sorozat. A Geiger-Müller számláló nem a Pravdát olvassa.


A másik ok nyilván a technikai vagy ha szabad ezt mondanom, a mesterségbeli kvalitásokon alapul: a széria alkotói roppant aprólékosan odafigyeltek arra, hogy megteremtsenek egy olyan vizuális és akusztikus környezetet, amely egyszerre bizonyul hiperreálisnak és művészileg is meggyőzőnek. Ezt szolgálja egyébként a sorozat szerintem zseniális zenéje (Hildur Guðnadóttir), amit csak azért nem merek további jelzőkkel minősíteni, mert a zenéhez még a filmnél is kevésbé találok szavakat.

A harmadik, és hely- meg időhiány miatt utolsó ok pedig már a sorozaton kívüli, bár természetesen egyáltalán nem független tőle. Ez a Csernobil-sorozatra adott hivatalos orosz reakció, amely természetesen a külföldi, azaz idegen érdekek manifesztációjaként határozta meg Craig Mazin alkotását, és szinte azonnal bejelentette egy ellensorozat elkészítését (az első (!) évad azóta el is készült). A zsarnoki, manipulatívan kommunikáló hatalom csak önmagából képes kiindulni, és semmitől sem irtózik jobban, mint a hitelességtől. És igen, tulajdonképpen itt körbe is értünk: most, idestova harminchat év elteltével sem látunk mást ezen a téren, sem itthon, sem Oroszországban.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 8
Kritika értékelés 7
Kritika elolvasva 152