Rodrigo Cortés rendező legutóbbi filmjével kellőképpen nagy szakmai vállveregetést kapott. A Buried merész vállalkozás volt limitált helyszíne miatt (mindvégig egy koporsóban vagyunk Ryan Reynolds-al), és éppen ezért az, hogy működött a dolgozat, még nagyobb érdem. Klausztrofób szituációja miatt be is égette magát az agyunkba, mindezek mellett pedig Reynolds-ot is elkezdtük megtanulni igazi színészként kezelni. Ilyen határozott siker után nyilvánvalóan nagy kíváncsisággal nézünk elébe a direktor következő produkciójának, mely a Red Lights címet kapta, s melynek témája/története kellőképpen érdekfeszítő. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a színészi gárdát is ügyesen válogatta meg: két színész-veterán, egy tehetséges ifjonc és egy aranyos kiscsaj. Az előzetesek rettenetesen biztatóak voltak, leginkább a teaser minimalizmusa, és minden jel arra mutatott, hogy egy ütős és atmoszférikus thrillerrel lesz majd dolgunk.

Ez részben igaz is lett.

Biztatóan, erősen és határozottan nyit a film. Dr. Matheson és Tom Buckley egy olyan párost alakítanak, akik azokat az embereket vizsgálják és buktatják le, akik maguknak természetfeletti képességeket tulajdonítanak. Az elején mindjárt egy ilyen akciójukat látjuk, és megtanuljuk a film egyik fő mottóját: semmi sem az, aminek látszik. Ez később még inkább beigazolódik, és ennek köszönhetjük majd azt a motívumot/momentumot, ami folyamán teljesen kisiklik az amúgy okosan felépített film szerkezete. Addig azonban, amíg ez meg nem történik, egy kellőképpen hangulatos és izgalmas thrillert látunk. A néző az elejétől fogva tisztában van azzal, hogy nem hihet a szemének, és erre a film közepe tájékán a film elkezd rájátszani - nem teljesen sértve a dolgozat dramaturgiáját - ezzel még nagyobbra emelve a tétet.

A színészi teljesítmények egytől-egyig jók avagy nagyon jók, külön kiemelném Robert De Nirót, aki több mint korrekt alakítást hozott nekünk a bűvész szerepében. Silver figurája nagyon jól fel lett vezetve, a film első felében folyton emlegetik, húzzák a néző idegrendszerét, ez pedig nagyon jó pont. Bár hozzá kell tegyem, hogy a dolgozat végső csavarja a performanszát valahogy semmissé tette a szememben. Megvolt a karakterében a potenciál, amit az utolsó tíz percben feláldoztak az olcsóság és a hatásvadászat oltárán. Nagyon örültem pedig, hogy a színészlegenda végre igazi, jó alakítást nyújtott, nem pedig unott képpel várta a gázsiját. Nem az ő hibája, hogy végül mégse lett az igazi - itt a forgatókönyvírót hibáztatom. Sigourney Weaver karaktere is jó lett volna, ha egy huszárvágással nem lőtték volna le a játékidejét, így Cillian Murphy-re hárul a feladat, hogy egyedüli igazi főhősként vigye a hátán a filmet. Míg Elizabeth Olsen - szegény - csak úgy van... És alig jut neki munka. Toby Jones-é az egyedüli figura a Red Lights-ban, akit sikerült nem elszúrni, így következmények nélkül szerethettem a játékát.

Az elfuserált lehetőségek és potenciálok filmje ez. Lehetett volna nagyon jó, mert a forgatókönyvíró biztos kézzel adagolta a feszültséget és a titkokat/rejtélyeket, jól fel lett építve, ami aztán durván le lett rombolva az utolsó fordulattal. Ha az nem lett volna, sokkal jobban vélekednék a filmről, így viszont a Red Lights csupán egy újabb bizonyítványa annak, hogy mennyire fontos lehet egy jó lezárás. Sajna így egy blöff az egész.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!