Hangyulni nem rossz buli, mint azt a Hangyaember és a darázs: Quantumania című új MARVEL gyártás is bizonyítani akarja, ami önmagában dicséretes szándék ha azt vesszük , hogy a rengeteg vox és MPC vagy más digitális külsőség mögött kapunk egy soványka már látott történetet csekély két óra és néhány percben elmesélve.
A nem túl bonyolult történet: Az amerikai szuperhősfilm Peyton Reed rendezésében sok újdonságot nem mutat és olyan nagyon szerethető vagy a nézőhöz közelálló figurát nem fed fel mint beszélő Grut vagy a másik univerzumból a mosómacit akiről említés is esik. Talán, talán a kocsonyás fordító lét szolgáltató Miskolci kocsonya lény aki krónikus luk hiányban szenved és kapunk némi frivolitást a luk hol és miben létéről.

Már a jó öreg Wikipédia is megmondta, hogy az : .....A multiverzum egy speciális és összetett elmélet, amely azt feltételezi, hogy a mi univerzumunk mellett számos más univerzum is létezik, s ezek együtt tartalmazzák mindazt, ami van és ami létezhet: a teljes világűrt, időt, tömeget, energiát és teret éppúgy, mint a fizika törvényeit és azokat az állandókat, amelyek leírják őket. Az elméletet Andrej Linde (wd) orosz fizikus fejtette ki az 1980-as évek elején, azonban a tudományos világ elsőre nem fogadta tárt karokkal... Napjainkban viszont már szélesebb elfogadottságot nyert. Ezeket a különféle univerzumokat a multiverzumon belül párhuzamos univerzumoknak is nevezzük, szóval csak bizonygassák ez a film szempontjából ugyan nem igazán releváns, ellenben jó hosszú idővel el lehet vele játszani a filmvásznon.....

Így aztán szép képi mesekönyvet lehet készíteni a jóról a rosszról és a családról ami csodákra képes. Ezek után főhőseink teszik a dolgukat ellent állnak az elnyomásnak és pusztításnak hiszen a humanoid már csak ilyen, szó sem lehet, hogy kicsinyes öncélú háborúkat vívjanak melynek még csak két világháborúja volt melyben jelentős mértékben le szerette volna nullázni magát, bár a siker a következőnél még garantálható.
Hőseink élén a negatív szereplő Kang akit Jonathan Majors formál meg sokáig a nagymama Darázs Michelle Pfeiffer kellemes kísérője a multiban és csak a film egynegyede után "mutatja ki a foga fehérjét". Aztán pedig Bill Murray is beugrik egy kis kameózásra a filmbe mint epizodista akiről nem tudunk meg semmit, viszont telik az idő vele.

A két hangya film humora és irama teljesen elvész a Quantumaniban helyette pestiesen szólva ebből is egy kicsit abból is egy kicsit kapunk. Kang bizony nem igazán közelíti meg Thanos nehéz fajsúlyát és Darázs nagyi sem igazán remekel. A többi rajzolt és kitalált figuráról inkább most ne beszélnék.
A történet hol meglódul hol pedig egy helyben áll és baj van a lineáris történet vezetéssel is, arról nem beszélve eléggé MARVEL mintára műanyag sorozat gyártottnak tűnik a film. Ez még nem is lenne rossz ha nem ténylegesen egy eposzt terveznének belőle legyártani.
A Hangya és a Darázs: Kvantumánia végül is nézhető de számomra meg sem közelíti A Galaxis őrzői humorát, összetett jellemeit és a történet sokszínűségét. Tévedés ne essék nem a film ellen kampányolok de némi kiszólással : láttunk már jobbat is.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!