Jobb esetben a filmeknek masszív képi struktúrája van és amennyiben e mellé rendelkezik még igazán feszes dramaturgiával, jobb stúdiókban még dialóg íróval, akkor bizony csodákat tapasztalhat a kedves néző.
Ezzel az okfejtéssel viszont talán csak egy elsős művészeti középiskolást tudnék elkápráztatni, talán még őt sem.
Viszont térjünk vissza a The Burnt Orange Heressy című kellemes és régen úgy mondták volna társalgási drámára. Mivel ez viszont mozi így maradjunk a lélektani drámánál mint műfaj.
Már az első képsorokat valami intellektuel szferikus zene indítja jelesül Handel -Ombra Mai Fei- largoja ahol a mezzoszoprán hihetetlen magasan tartott pompával vezet minket a nyitó képsoron.

Na, mondom adjunk a zeni élvezetnek. de egy karcos pillanatban a tű recsegve elhagyja a lemezjátszó "platniját", és szembesülünk a főhőssel akiről azt tudjuk most gyakorolja azt a szöveget amit könyve terjesztésén fog előadni. James Figue (Claes Bang) aki mellesleg zenésznek sem utolsó) ugyanis műkritikus, művészet történész, szépfiú státusban is kiváló. Hihetetlen magabiztossággal építi fel a korszak kitűnőnek látszó festészeti alkotójának profilját a művészet illúziójának csalóka fényét az érték és a felkapottság közti vékony határmezsgye táncát elhiteti lelkes közönségével, majd egy gáláns fordulattal leleplezi önmagát, hogyan ne higgyünk annak ha megvezetnek minket egyszerű műélvezőket :) akik nem tudnak eligazodni Banksy vagy Dr. Máriás között.

Sajnos a briliáns könyvek nem kelnek el és a társasági élet sem olcsó míg be nem lép a történetbe a női főszereplő Elizabeth Belicki ( Berenice Hollis ) és mint minden jó thriller, krimi vagy nevezzük akár minek a műfajt vele kezdődik.

Hatalmas szemivel besétál férfi főhősünk életébe és komoly lélektani értekezéseket akár még filozófia vitáknak is nevezhetném őket folytatnak. Majd ágyban kötnek ki frivol szex jelenet közben. A kedves néző azt gondolná akár már be is lehetne zárni a filmet, de nem az csak most kezdődik igazán.
Belép a műgyűjtő akiről tudjuk kő gazdag, na nem maga által a kedves felsége miatt. Itt kívánnám megjegyezni a szereplő Mick Jagger aki polgári foglalkozásában rock sztár. Ez sokat nem oszt vagy szoroz a filmben és ahol jelen van az pont annyi ami a újgazdag, olyan embert jellemzi, aki az előkelőbb társadalmi rétegek szokásait utánozza és a nekem van és neked nem lesz életmódot képviseli. A műélvezés és műgyűjtés tipikus hiénáját játssza el lezser "színész" eszközeivel.
Az eddig sziporkázó gondolatokat közlő szép lassan kibontakozó történet megkapja a krimi szálát. Hiszen minden áron rá akarja venni Bangot, hogy a nála levő korszakos régebben világhírű nála vendégeskedő festőművészt vegye rá arra, hogy adjon el neki képet. Csak sajnos az magát a művészetet tartja ócska szemfényvesztésnek.
A hölgy pedig rá jön mit készül elkövetni Bang (maga a név is beszélő Bang jelenik meg a rajzolt szereplős füzetek szereplői felett rajzolt fehér foltokba mikor elsül egy pisztoly. Bizony a halál meg bekopog a díszleten. Innen pedig már nem illik többet írni erről a dolgozatról.

Az égett narancssárga eretnekség egy 2019-es krimi, amelyet Giuseppe Capotondi rendezett, Scott Smith forgatókönyvével. A film Charles Willeford azonos nevű könyve alapján és kijelenthetem - bár nem vagyok műkritikus - vetekedik az írott anyaggal. Élő és hol finom hol drámai dialógusok hangzanak el a filmen. Betekintést nyerhetünk a feslő tízezer életébe és egy emberébe is aki jó képességekkel sziporkázó szellemességgel bír de az emberségnek bőven a híján van. Viszont a film üdítő szórakozás a maga nemében.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!