Kilenc éve már, hogy a nagy vásznon utoljára láthattuk Középfölde csodálatos világát. Kilenc év telt el azóta, hogy a Király visszatért című filmet bemutatták, s ezzel aztán végpontjához ért Tolkien Gyűrűk ura-trilógiája.

Ez a három film, melyet Peter Jackson-nak köszönhetően láthattunk ilyen grandiózus valójában a mozivásznon, mondhatni a kultúra szerves része lett, díjak özönét érdemelte ki, megannyi új rajongót szerzett magának, és a kritikusok nem győzték dicsérni, méltatni. Nem semmi teljesítmény volt, annyi szent, magam is óriási rajongó voltam annak idején, köszönhetően ezeknek a filmeknek. Imádtam a regényeket is persze, és arról ábrándoztam, hogy egyszer majd megtanulom Középfölde egész történelmét. Mit nekem valóság!

Kilenc év elteltével Peter Jackson visszatért Középföldére, pedig majdnem nem így alakult. Tudvalevő, hogy eredetileg Guillermo del Toro ült volna a rendezői székbe, de ő idő előtt kiszállt a projektből, mondván, hogy nem szeretne több évet erre áldozni, inkább más dolgokkal foglalkozna. Végülis azt hiszem, így a jó: miért is venné át más a stafétabotot? Ha már Jackson olyan intenzíven beleélte magát annak idején a munkálkodásba, azt hiszem illő, hogy ő készítse el a Hobbitot is.

A Hobbit: Váratlan utazás alapjául szolgáló regényt – ellenben a Gyűrűk urával – nem olvastam, ezért különösebb tudás nélkül ültem be a moziba. Persze tudtam azt, amit mindenki tud, hogy Zsákos Bilbó kalandjait meséli el ez a film, és hogy lesz benne sárkány, meg törpök és Gandalf. Ennyiben ki is merült a tudásom. Kérdések, gondolatok azonban kavarogtak a fejemben, ahogyan a kétely egy kis formája is kialakult bennem. Jackson olyan magasra rakta saját magának a lécet a Gyűrűk urával, hogy azt bizony nagyon nehéz megugrani. De nem, nem vártam én azt, hogy megugorja, és hogy még fentebb kerüljön a léc, de legalábbis elvártam azt, hogy magával ragadjon.

És magával ragadott? Egyszerűen szólva: igen, magával. De le kell szögeznem azt, hogy a trilógia három részével ellentétben, ez nem ment olyan gördülékenyen, pedig ez is, meg amaz is közel háromórás eposz. Lehet, hogy köze van ennek Peter Jackson megalomániájának, hiszen amióta csak megcsinálta Tolkient (ó, szerencsétlen szóhasználat), nem képes kicsiben gondolkozni. Gondoljunk csak a King Kong játékidejére, vagy mondjuk a The Lovely Bones giccsáradatára és arányproblémáira. Nagyjából ezek a betegségek megjelennek itt is. Egyes jelenetek bizony néhol túl hosszúra sikerültek, valahogy úgy tűnt nekem, hogy nem volt képes hallgatni Jackson az olló szavára. Ugyanakkor mégiscsak őt szolgálja ez a hosszú játékidő, mert tény, hogy az első órát (vagy másfél órát, valahogy így) igyekszik úgy eltölteni, hogy megismerjük a szereplőket. Nem sieti el a dolgát igaz, viszont hagy időt arra, hogy a karakterekkel jól kijöjjünk. Ez gyakorlatilag jó pont. Elnyújtott jelenetekhez közé sorolnám még a troll-szcénát, azt a sok huza-vonát a sütéssel. Ott is lehetett volna sokkal rövidebbre fogni a jelenetet.

Leszámítva az arányproblémákat, azért mégis egészen elbűvölő ’kis’ filmet tett le az asztalra a rendező. Színpompás látványvilágával megidézi a trilógiát, de közben törekszik arra, hogy még jobban tágítsa a már megismert világot. Technikailag is sokkal fejlettebb mozi, rengeteg CGI-effektet láthatunk, de csak egy-kettő van olyan, aminél kilóg a lóláb (trollok, például). A karakterek is jók, Gandalfot jó volt újra látni, Martin Freeman pedig remek a fiatal Bilbóként, Andy Serkis mint Gollum pedig még mindig zseniális, egyetlen jelenete van ugyan csak a filmben, az viszont abszolút kiemelkedő, a film egyik csúcspontja. Az akciókon is van mit ámulni, virtuóz kameramozgásokkal operál megint a direktor, a kamera csak úgy repül, a végén, mikor az orkokkal harcolnak, zseniálisra sikeredett, ahogyan a kőóriások harca se volt kutya. Tényleg ámulandó dolgokat lehetett itt látni, szerencsésnek érezheti magát az, aki most gyerek, később majd egészen biztosan örömmel fog erre az élményre visszagondolni.

Ki kell még emelni a 3D-t, mert kivételesen azt is pozitívnak éreztem, pedig általában nem szeretem. Jót tett az akcióknak, a térhatás jobban érződött, adott hozzá egy kis pluszt, márpedig én ezt a pluszt szoktam hiányolni más háromdimenziós alkotásoknál. De azért továbbra se nyűgöz le annyira ez a technika, ne legyenek senkinek kétségei.

Túl vagyunk tehát egy újabb trilógia kezdetén. Nem volt zökkenőmentes az indulás, de a végére belejött mindenki. Sőt, a végére már eljutottam odáig, hogy azt mondjam: most azonnal akarom a folytatást. Így pár nap elteltével már szeretném újra megnézni. Léc meg lett ugorva, kissé rezgett, de nem lett lerúgva. Nagy szó. Vagy csak elfogult vagyok, mindenesetre: akik szerették a trilógiát, azok valószínűleg bírni fogják ezt is. Akik szeretik a meséket, a kardharcokat, orkokat, trollokat és egyéb varázslatos lényeket, szeretik, ha elveszhetnek egy másik világban, azok megtalálják számításukat. 2013. december tizenharmadika nem jöhet el elég gyorsan.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!