Ismert emberrel eladni valamit mindig egyszerűbb. Legyen az joghurt, szemránckrém, intimbetét, mindegy, hiszen a név már megelőlegezi a jó minőséget, a megbízhatóságot. Talán ezért gondolták úgy az alkotók is, hogy Poe köré szervezik A holló történetét. A kultikus író személye feltehetően több embert csábít a mozikba, mint egy mezei darkos-gyilkolós, kosztümös film.

A 19. századi Baltimore állóvizét brutális gyilkosság kavarja fel. Egy asszonyt és tizenéves lányát különös kegyetlenséggel megölik, a rendőrség pedig értetlenül áll az ügy előtt. Emmet Fields nyomozó döbbenten veszi észre az azonosságot az elkövetett gyilkosság, és Poe, az írótársadalom perifériájára szorult, alkohol problémákkal küzdő író egyik korábban publikált novellája között. Miközben kérdőre vonják Poe-t, újabb emberölés történik, bármily meglepő is, szintén egy már napvilágot látott írás alapján. Hajtóvadászat indul a sorozatgyilkos után, Poe és Fields egymást segítve próbálják felgöngyölíteni az eseményeket. Egy sötét éjszakán nyoma veszik Poe fiatal kedvesének, Emilynek is. Az író kétségbeesetten próbálja megtalálni szerelmét, míg a szálak végül elvezetik a bestiális gyilkoshoz.

Mi a baj ezzel a filmmel? Miért lett végül nagyobb a füstje, mint a lángja? Mert ezer sebből vérzik. John Cusack (Poe) játéka olyannyira nem meggyőző, hogy egy percig sem sikerül elhitetnie, hogy ő egy 19. századi géniusz, aki több démonnal harcol egyszerre. Alice Eve (Emily) sem érdemel több dicséretet, visszafogott vállveregetés csak Luke Evansnek (Emmet Fields) jár. A forgatókönyv sekélyes, tele kibelezős-csonkítós jelenetekkel, a képi világ száz meg száz korábbi film emlékét idézi vissza, a történelmi hűségről pedig inkább szót sem ejtek. A rendező, James McTeigue egy olyan Edgar Allan Poe-t teremtett, aki ilyen minőségben minden bizonnyal soha nem létezett, ennyi erővel pedig hívhatnák akár máshogyan is.

Nem egy telitalálat a film, na. De azért nézhető, vállalható. Félig-meddig még izgalmas is, ha nem támasztunk nagy elvárásokat vele szemben, még a végén élvezni is tudjuk. Az pedig külön öröm, hogy magyar szakemberek keze munkáját is őrzik a képkockák. A detektívregény atyja valószínűleg forog a sírjában, őt sem kímélték meg a filmes világ mítoszrombolói.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!