Csalódást kell, hogy okozzak a Resident Evil szerelmeseinek, ugyanis a széria legfrissebb alkotása tipikus esete a "nem tudjuk, hol hagyjuk abba" problémának. Ráadásul számomra rejtély maradt, hogy miért is kapta ez a rész a Megtorlás címet.

Nagyon izgatott voltam, mert rettenetesen vártam az új részt, de szörnyű csalódás volt az egész film. A sorozatos problémák ott kezdődnek, hogy Paul W.S. Anderson fejében, aki egyébként a történet írója és rendezője, valahogy nem állt össze a negyedik és az ötödik rész, ezért aztán úgy döntött új csapásirányt vág a további eseményeknek. Ott állunk tehát a Túlvilág végén az Arcadia fedélzetén, és közeledik felénk az Umbrella társaság légiereje - hogy mi történt azután? Megtudjuk (illetve csak az illúzióját kapjuk meg ennek a tudásnak) két egymást követő, egyébként teljes mértékben felesleges jelenetből. Az egyik a főcím alatt fut és visszafelé mutatja az eseményeket, a másik pedig a film első nagyobb eseménysorozata immár lineáris elbeszélésben. Eltelik tehát tíz hosszú perc és mi csak annyit tudunk meg belőle, hogy Alice (Milla Jovovich) a vízbe esett. Ráadásul az egész olyan, mint valami elcseszett videojáték trailere.

Természetesen ezután Alice a szokásos módon összefoglalja nekünk az eddigi eseményeket, majd megkezdődik az igazi történet, melyre összességében annyit tudnék mondani, hogy olyan, mintha a történet egészének csak valami közjátéka lenne. Alice felébred a kertvárosban - ahogyan ezt már a bemutatóban is láthattuk - ám ez az Alice valójában nem is az igazi Alice, mert ő fogságban van, az események mégis azt a benyomást keltik, mintha a két nő egy és ugyanazon személy lennének. Pedig nincs szó többről, mint a Mátrix felszínesebb újraalkotásáról a jég alatt, amit a Vörös Királynő irányít, akit nem értem honnan az istenből sikerült előásniuk az alkotóknak.

Az egész történetnek nincs semmi értelme, Alice fogoly, valahogy ki kell jutnia, és valahogy vissza kell kapnia a "tehetségét", hogy tovább tudjon harcolni az Umbrella társaság ellen, ergo a Megtorlás végére ugyanott vagyunk, ahol a negyedik résznek végén voltunk, csupán szereplőcserék történtek. Régi és új karakterek kerültek be a képbe, másokat pedig egyszerűen kivettek, és azt sem tudni mi lett velük. Alicenek pedig ezúttal is próbáltak adni valamit/valakit, amiért/akiért harcolhat, de ez alkalommal ez is nagyon gyengén sikerült, sőt a korábbi részekhez képest Milla Jovovich is alulteljesítette önmagát. A legnagyobb problémája azonban az a filmnek, hogy a készítők beleestek ugyanabba a hibába, amibe mostanában sokan belesétálnak, többet adtak a látványra, mint a történetre és a szereplőkre. Persze mindenki remekül hozta a csihi-puhis alakját, azonban azon túl, hogy ezek az akciójelenetek látványosak lettek, csak felesleges időt vettek el az igazi történetből. És azt hiszem, ebben mindenki egyet fog érteni velem, aki mégis megnézi a Megtorlást, ha más ponton nem is, de az utolsó ilyen jelenetnél, Jill (Sienna Guillory) és Alice küzdelménél biztosan, mert nálam ekkor jött el az a pillanat, hogy már tényleg fel akartam állni, és ki akartam jönni a moziból, mert már untatott ez a sok elhúzott közelharc, pedig ekkor még jó húsz perc vissza volt a filmből.

A személyes véleményem az, hogy az igazi Kaptár a harmadik résszel (Teljes pusztulás) már véget ért, mert ez az utolsó két rész nem volt valami nagy eresztés, és ha tehetném, én a hatodik részt ismét Russell Mulcahy gondos rendezői kezeire bíznám. Összességében tehát nem tudok mást pontozni, mint a látványt, ahol a 3D ugyancsak teljesen felesleges volt, a próbálkozási szándékot, no meg a befejezést, ami megalapozta a következő részt (és amiről remélem, hogy sokkal jobban sikerül majd).

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!