Te is lehetsz
szerző!
A király beszéde
2011. február 03.
Az egyik "nagy" hírportál filmes részlege gumicukornak titulálta a filmet ezüsttálcán. Szögezzük le: a gumicukor egészségtelen. Persze finom is, bár igazából ez ízlés kérdése. Ami viszont tény, hogy árt a fogaknak, a gyomornak, és függőséget okoz. Nos, a filmre legfeljebb csak az utóbbi állítás lehet igaz, mert ez egy könnyen emészthető, ízletes fogás, nem fog a torkunkon akadni, egészséggel fogyaszthatjuk. A szereplőgárda is fenséges: Colin Firth, Geoffrey Rush, Helena Bonham-Carter (wow, egy nem Tim Burton filmben?), Guy Pearce, ami a mainstream vonalat illeti, de találunk még pár neves színészt a stáblistában. Az elvégzett munkájukra nem lehet panasz, remek alakításokat nyújtottak, öröm nézni őket. A forgatókönyv jól megírt, a történetvezetés mondhatni hibátlan. A számos kis poén feldobja a filmet, és a feszültség sem hiányzik a műből. Egyes véleményekkel ellentétben én nem tartom lassúnak, vontatottnak a filmet, persze egy kosztümös, életrajzi drámától ne várjunk Hanna-féle akciót, és alvilági csavarokat. A történet a következő: V. György uralkodása vége felé haladva egyre bizonytalanabb a jövő, a kicsapongó életet élő, és a királyi titulusra nem nagyon vágyó (VIII.) Edward vagy a rátermettségét elnyomó dadogása miatt beszédképtelen Albert Frederick Arthur George, azaz VI. György közül kellett, hogy kikerüljön az új király.
Mivel VIII. Edward a 2 férjet elfogyasztó amerikai szeretője mellett döntött, apjuk halála után rákerülő koronáról kénytelen volt lemondani. Így VI. György került a trónra, aki az 1925-ös kínos véget ért záróbeszéde óta vette igénybe az ausztrál származású Lionel Logue beszédterapeuta szolgáltatásait, hogy oldja a számára feldolgozhatatlan erejű szorongását, és bénító dadogását. A film VI. György küzdelmét mutatja be fogyatékosságának lebirkózásával, saját korlátaival, a felszínre kerülő gyerekkori traumákkal, a családi problémákkal, a belpolitikával, és a közelgő II. világháború fenyegetésével, amely küzdelemben Logue van segítségére különc, korát megelőző terápiás kezelésével.
Mindezt kicsit "hollywoodiasan" tálalva, de bizonyítva, hogy nemcsak az amerikaiak, hanem az angolok is (sőt, a franciák is!) tudnak jó filmet csinálni. Számomra hiányérzetet csupán a konfliktusok érintőleges bemutatása okozta, véleményem szerint a 118 perces film elbírt volna még 15-20 percet. Persze a film így is élvezhető, kár volna kihagyni! Természetesen azért a történelem dolgozatra ne ebből készüljünk fel, tessék csak a könyvet bújni!