Te is lehetsz
szerző!
A menü
2022. november 17.
ermak95
Érdekes egy film lett A menü. Noha eredetileg nem terveztem megnézni, végül nem bántam meg, hogy beültem rá. Talán a szerény elvárásaim is közrejátszottak abban, hogy a végén kellemeset csalódtam, de sajnos mégsem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a filmnek van két igen nagy hibája.
De kezdjük azzal, ami jó volt. Először is a forgatókönyv és önmagában a koncepció kellően eredeti, míg a rendezés, az operatőri munka és a színészi alakítás kiváló, főleg Ralph Fiennesé (bár ez aligha meglepő).
A történet külön érdeme, hogy nem kapunk happy endinget, nem menekülnek meg a szereplők, a várt befejezés elmarad. Ebből a szempontból kicsit a Sicario c. filmre emlékeztetett, csak azzal ellentétben A menü nem vontatott és nem unalmas.
Az egyetlen probléma, hogy hiába a jó alapötlet és a remek rendezés, a forgatókönyv a végén átgondolatlannak érződik: olyan, mintha a történetet eredetileg egy rövidfilmhez írták volna. Ezzel önmagában nem lenne baj, ha érdemben ki lenne dolgozva dramaturgiailag egy rendes filmmé, azonban sok olyan kérdés marad megválaszolatlan, amire egy rövidfilmnél nem keressük a választ, de egy egész estés mozinál szöget üt a fejünkbe. Például látjuk, hogy Sloviknak volt felesége és gyereke, de sose tudjuk meg azokkal mi történt, szerepet játszottak-e a megtébolyodásában vagy sem? De azon is elkezdünk gondolkozni, hogy a szakácsok tulajdonképpen miért is hajlandóak szinte fanatikusokként akár a halálba is követni Slovikot? Agymosottak, és ez egy szekta lenne?
A válaszok hiányában a film végén akaratlanul is úgy érezzük, hogy nem teljes a kép, mintha valami hiányozna a történet teljes átláthatóságához.
A másik komoly hibája a filmnek, hogy hiába a jól megírt karakterek és a remek színészi játék, ha az egyetlen rossz karakter pont a főszereplő, aki (akárcsak a Fenevadban) az inkonzisztens cselekedetei miatt inkább idegesítő, mintsem szerethető. Főleg ha olyan banálisan ostoba dolgokat csinál, hogy az önvédelemhez szerzett kést lerakja az asztalra mielőtt a szoba másik végében elkezd kutakodni: szinte könyörög a konfliktushelyzetért, miközben közvetlenül ezután olyan rafináltan jár túl Slovik eszén, hogy a karakter teljesen önellentmondásossá válik.
Ezekkel a hibákkal együtt mégsem lett rossz film A menü. Talán pont azért vagyok csalódott, mert ha ezekre jobban odafigyeltek volna, akkor egy tényleg egyedi film lehetett volna. Így is érdemes rá beülni, hiszen vérfrissítő és eredeti a sok sablonos és kiszámítható történetű amerikai film között, de lehet jobb, ha picit szerényebbek az elvárásaink.