A rasszista így szokta kezdeni nem, nem, nem nem vagyok az de... majd egy elegáns klaviatúra lejtéssel el kezd fekázni.
Mert ő nem az, mert neki biztos van jó cigánya és jó zsidaja, de... és már itt is vagyunk csak kicsit sugalmazok mert nem kedvelem, mert gyűlölöm, mert taszít és még hosszasan sorolhatnám a rasszista eszköztárát. Igaz, szót sem érdemelne az akinek nem mondjuk ki a nevét és én is inkább A számolás joga című filmmel foglalkoznék.
Az ember talán arra van programozva, hogy heroikus küzdelmet folytasson. Országokat fedez fel meghódítja a világűrt és még sok minden másra is képes.
Igen , sok minden másra, háborúra, ölésre a természet irtására szóval fura egy szerzet.
Jelen esetben azt az arcát láthatjuk ami előre vitte az emberiséget, a tudásvágy a gondolkodás joga és lehetősége az emberi agy zsenialitása. Ezen a ponton nekem és remélem sokunknak teljesen mindegy milyen a bőre színe, turbánt hord vagy pajeszt, és melyik rasszhoz tartozik.
Ami távol van tőlünk és kényelmetlen az valahogy kihull az idő rostáján az agyunkból. Már nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, történeti fogalmakká merevül. Már csak ilyen filmekből mint A számolás joga kaphatunk képet milyen is lehetett a busz hátulján ülni külön illemhelyen végezni dolgokat, szórakozni úgy, hogy helyekre nem tudott valaki bemenni mert tilos volt számára. Amikor privilégiumok hálójában megszégyenítő emberi viselkedések folyamatával kellett találkozni.

A történelem tele van ilyen és ennél szörnyűbb kirekesztésekkel talán az idők kezdetétől fogva.
A számolás joga azon filmek sorába tartozik amit úgy nevezünk: megtörtént eseményekből feldogozva és mint ilyennek korhűnek kell lennie, de nem utolsósorban filmes értékeket is fel kell mutatnia.
Ami eleve jót tett a filmnek, hogy egyaránt vannak húzó nevek Kevin Costner vagy Kristen Dunst akik abban a szerepben melyet alakítanak megbízható korrekt előadást nyújtanak, az igazi releváció a három afroamerikai színésznő alakítása igazi jutalomjáték mondhatnám Három nővéres brillírozás.
Először is visszafogott színészi játék, ugyanakkor tele belső tűzzel és szenvedéllyel három karakter ugyan akkor mintha három testvérről is lenne szó ha már irodalmi hasonlatokat gyártok akkor A három testőr női változatban.
Amint kapcsolatba kerülnek más szereplőkkel életre kelnek a az ábrázolt jellemek is.
Ezzel kapcsolatban számomra egy probléma adódott és ott sem a teljesítmény hiányáról van szó. Jim Parsons személyéről van szó aki szerintem jó színész és itt jelentkezik az , ha egy arc elhasználódik egy sorozatban. Képtelen vagyok elvonatkoztatni az Agymenők sorozatától, még a személyiségéből is érzek áthallásokat de lehet, hogy ez csak az én problémám.
Nekem nincs averzióm a jól megépített amerikai filmekről. Bárhol a világon tanulhatnának ezekből a mozikból feszes dramaturgiát, dialógus írást, hova tovább hangulat teremtést érzelem keltést. mert a film gondolkodtat, üzenetet közvetít és nem törekszik ezt tukmálva sulykolni. Hogy kérem minden olyan tökéletesen simán működik lehet valakinek ez hiba én azt mondanám inkább szerethető a film közel enged magához hol elszoruló torokkal, hol pedig enyhe dühvel nézem a helyzeteket. A filmes kultúrák helyi jellegűek és a megvalósításuk is az.
Persze lehetett volna ez a film dokumentum film is az másképpen "operált volna", itt viszont egy dinamikus játékfilmet látunk és ebbe egyáltalán nem szívesen keverném bele a politikát.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!