Engedtessék meg, hogy szembemenjek az árral. Nekem nem kifejezetten jött be az eredeti Millenium-trilógia (könyveket nem olvastam, ezt így leszögezem). Tudom, sokan szeretik és rajonganak érte, én azonban nem láttam benne semmi extrát, Lisbeth karakterén kívül. Ezért amikor tudomásomra jutott, hogy Hollywood remake-et tervez, sutba vágtam minden ellenszenvemet az újrázásokkal kapcsolatban, pláne mikor megtudtam, hogy David Fincher lesz az a merész, aki mindezt véghezviszi. Tőle vártam a megváltást, hogy ő visz valamit a filmbe ami eddig nem volt benne, hogy hozzárakja azt a pluszt, amit hiányoltam a svéd változatból, és még sorolhatnám. Elvégre ő az, aki a Hetediket is megcsinálta és még megannyi klasszikust, ő az, aki még félgőzzel is többet ad, mint bármelyik kisiparos az Álomgyárban. Ember, ahelyett, hogy megszerettette volna velem ezt a szériát, az eredmény az lett, hogy ez az első Fincher-film, ami frusztrálva hagyott. És nem éppen jó értelemben.

A történet röviden: Mikael Blomkvist újságíró egy évekkel ezelőtt történt ügyben nyomoz, karöltve Lisbeth-tel a fiatal és különc hacker-lánnyal. Az ügy természetesen szövevényesebb, mint amilyennek elsőre tűnik, a szálak szép lassan úgy kuszálódnak, ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva.

Azt hiszem, tökéletes alapanyag lett volna ez Fincher-nek, hiszen az évek során bebizonyította hogy nem csupán a grafikus, erőszakos thrillerekhez ért, mint például a Hetedik, de jó érzékkel tud megrendezni egy olyan sorozatgyilkos-filmet is, melyben jobbára "semmi nem történik" (Zodiákus). Az előzetesek szépen voltak összerakva, még a tagline is ígéretesnek bizonyult: "The Feel Bad Movie Of Christmas." Mégse sikerült olyan remekre, mint ahogyan azt elvártam volna. Hogy történhetett? Hol siklott félre a produkció? A svéd-filmekben leginkább az atmoszférateremtés ügyefogyottságát okoltam és a feszültség hiányát, és Fincher ugyan ezeket helyre is hozta a maga filmjében, az érzésem továbbra is az volt egészen elejétől a végéig, hogy valami bizony még mindig hiányzik. Mire letelt a 2 és fél óra, arra a konklúzióra jutottam, hogy ezentúl az alapanyagot fogom okolni. Régivágású nyomozós filmnek mutatja magát a film, mégse tud elég erős lenni ezen a vonalon, hiányzik a lüktetés és az izgalom. Drámának sem elég határozott, hiába nyújt amúgy remek alakítást Rooney Mara és Daniel Craig, nem tud igazán működni. A végefelé kezdtem érezni valamelyest azt a jól ismert bizsergést az agyamban, például amikor megszólalt egy Enya-dal teljesen oda nem illő körülmények között, illetve még a főcím volt az, ami kiváló munka, de ennyi...Összetett, komplikált thrillernek igyekszik mutatni magát, de nem más, mint egy a kelleténél jobban túlbonyolított bűnügyi történet, némi feminista felhanggal.

Ami magát a rendezést illeti, konkrétan panaszra nem lehet okunk, de elájulni se tudunk. Fincher hozza a szokásos manírjait, az operatőri munka jó, a zene is helyén van, de az volt az érzésem, hogy mindez csupán korrekt iparosmunka, ami a legrosszabb ítélet egy olyan egyéni látásmóddal és kézjeggyel rendelkező direktornál, mint amilyen ő. Megcsinálhatta volna ezt bárki aki egy kicsit is ért a filmkészítéshez és nem lett volna sokkal rosszabb az eredmény. Természetesen így is tudom ajánlani, akit érdekel úgyis megnézi, de senki ne várjon csodát, senki ne számítson újabb Hetedik-re. Tud ennél sokkal jobbat is a rendező, dolgozott ennél jobb alapanyaggal, és csak remélni merem, hogy nem csinál ebből rendszert és legközelebb újra legalább egy Social Network-színvonalú remekművel lep meg bennünket.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!