A világítótorony

The Lighthouse / A világítótorony
2019. október 25.
FilmKukac
A világítótorony

Robert Eggers 2019-es horror filmdrámáját egy tipikusan olyan darabnak tartom ami mindenkire más hatással van.Néhányan biztosan csalódottsággal fejezik be a filmet,de ha sikerül felvenni a fonalat és olyan hangulatba kerülni,akkor ez egy maradandó filmes élményt is nyújthat.A horror kategóriát kicsit erősnek érzem mert ez ennél egy sokkal szürreálisabb és furcsább már-már meghökkentő világba kalauzol el minket a rendező.

Történetünk két nem túl rokonszenves férfi együtt töltött heteit meséli el,egy világ végén és tenger közepén található világítótoronyban.Két főszereplőnk-a tapasztalt,idős és mogorva,részeges Thomas Wake és a kezdő,régebben favágóként dolgozó,talpraesett Ephraim Winslow-,akik a hetek alatt szó szerint és átvitt értelemben is az őrületbe kergetik egymást.Wake egy hataloméhes és irányításmániás öregember aki kora miatt úgy érzi bármit és bármikor parancsolhat Winslownak,aki kénytelen megcsinálni a nehezebbnél nehezebb fizikai munkákat,mivel ezen múlik a keresete.A szerződés szerint a munkákat felváltva kellene végezniük,e szerint néha az egyiküknek kellene a világítótoronyra ügyelnie néha a másikuknak.Thomas azonban ezt a jogot teljesen megtagadja szegény fiútól,akinek ezentúl egyetlen és eltökélt vágya az,hogy felmehessen a toronyba.

A filmet többféleképpen is lehet értelmezni,de az biztos,hogy mindenki magának kell eldöntse elhiszi-e azt amit lát,vagy belenyugszik,hogy csak főszereplőnk esze játszik velünk.Az alkotás én személy szerint kettő részre tudom osztani.Nem mondhatom,hogy a sztori végig pörgős és figyelemfelkeltő-egészen a második feléig,ugyanis a film fele körül egy hatalmas vihar arra készteti szereplőinket,hogy meggondoltabban cselekedjenek és összedolgozzanak.Kettejük kapcsolatára nem igazán találok megfelelő szót,ugyanis közös összekötőik az alkohol és a humor.Az időjárás arra készteti őket,hogy beszélgetniük kelljen,ami egy kicsit segít nekünk bepillantást nyerni a két szereplő múltjába,de ez se segít eldönteni,hogy mi a valóság és mi csak képzeletünk játéka.
A film képi világa megfelelően eljátszik a tudatunkkal és kétségek közt tart a legvégéig,a rendező egyedi stílusa remekül átüt és végig érződik.A végkifejlet egyáltalán nem kielégítő,a dilemma a stáblista után sem hagy nyugodni minket,a két színész alakításába,ha akarnék se tudnék belekötni,mivel szerintem mindketten a lehető legtöbbet hozták ki a karakterből és alakításukért mindenképpen nagyobb szakmai elismerést érdemelnének.
A magyarázatok nélkül maradt kérdéseim ellenére mégis úgy érzem,hogy ez az alkotás nagyon különleges és egyedi a maga nemében.A filmnyelvi eszközök és utalások a különböző mítoszokra elterelik valamennyire a figyelmet arról,hogy a vége felé mennyire átmegy a film egy összevissza elmejátékba és minden valósághoz ragaszkodó fonalat elveszítünk.Éppen ezért ezt azoknak az embereknek ajánlanám,akik hozzá vannak szokva az ilyen műfajú filmekhez és szeretnének valami egyedit látni,de ne várják hogy minden felvetésre megkapják a várva várt magyarázatot.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 7
Kritika értékelés 8
Kritika elolvasva 129