A Williamsburg–Berlin tengely, avagy az unortodoxia ortodoxiája

Unorthodox / A másik út
2020. március 26.
Borodi Zsolt
A másik út

Nem olvastam Deborah Feldman 2012-ben írt önéletrajzát (Unorthodox: The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots, magyarul: Unortodox – A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek), de ösztönösen érzem, hogy jobb (érdekesebb), vagy legalábbis másképpen rossz (másképpen érdektelen), mint a könyv alapján készült négyrészes sorozat.
Anna Winger adaptációja két ellentétes világ, két tankönyvi módon megkülönböztethető közösség életét hivatott bemutatni. Az alkotói szándék szerint a két prezentált halmaznak – a főszereplőn kívül – gyakorlatilag nincsen metszete, és míg a haszid világnál a főhősnő számára láthatóan nem létezik rosszabb és undorítóbb, addig a másik út garantálja számára az újjászületést és a testi-lelki boldogságot. Nem véletlenül említem az undort, hiszen a williamsburgi jelenetekben jóformán nyolcpercenként kapjuk meg a zsigeri iszony manifesztációit. Ezen utálat legérzékletesebb eszköze a főszerlő Esther Shapirót alakító Shira Haas jelenléte és – tetszik vagy sem – megjelenése, aki úgy néz ki ebben a filmben, mint aki maszkírozás nélkül szerepelhetne bármelyik fantasyben (a magyar tekintet számára megfűszerezve némi Nyilas Misi-s bájjal). Érzésekkel egyrészt tényleg lehetetlen vitatkozni, másrészt valóban elfogadjuk és megértjük, hogy Esthernek minden porcikája viszolyog a haszid asszonysorstól. Félelmetesen tanulságos azonban, hogy a főhős nem azért undorodik, mert környezete undorító környezet, hanem azért, mert ő MÁS. Ez a kondíció (mármint a másság állapota) a sorozat két hangsúlyos pontján, a legelején és a legvégén is megfogalmazódik, oly erővel, hogy lehetőleg senkinek ne kerülje el a figyelmét. Érdekesség: jómagam csupán annyira vagyok más, mint bárki más, de eszembe sem jutna a haszid törvények szerint élni.


Persze Berlinbe sem kívánkozom, főként abba a Berlinbe, amit a film teremt nekünk. Egyértelműen az volt a szerzői cél, hogy ezt a világot mint a vágyott szabadság honát prezentálja nekünk a sorozat, de míg a New York-i ortodoxia bemutatása a hitelesség érzetét kelti, addig a német főváros steril és tendenciózus ábrázolásán igencsak lötyög az unortodox gatya. Hangsúlyozom, hogy ugyanannyi (értsd: zéró) időt töltöttem williamsburgi haszid, mint berlini művész közösségben, ennélfogva nem befolyásolhatnak a tapasztalataim, de csak remélni tudom, hogy a valódi Esther nem a filmbéli Berlinbe került. Ez a város ugyanis olyan, hogy lakóit a politikai-közigazgatási térképek színezési elvei szerint pakolták elénk: nem kerülhet egymás mellé két azonos színű. Ez a város olyan, hogy minden, négy főnél népesebb embercsoportban lennie kell (legalább) egy meleg párnak. Ez a város olyan, hogy a tizenkilenc éven keresztül a legsötétebb szexuális tudatlanságban és represszióban élő, a szexet méltán az erőszakkal azonosító nőt 48 óra leforgása alatt nagyvárosi Emmanuelle-lé változtatja.
És itt jutunk el oda, ahova sajnos az alkotók láthatóan nem jutottak el. Hiszen ha jobban belegondolunk, a két ábrázolt világ egy lényeges tulajdonságban mégis nagyon hasonlít egymásra. Mindkét univerzum rendelkezik a maga törvényeivel, az elnyomás szabadságától (Williamsburg) a szabadság elnyomásáig (Berlin). Bármelyikhez is tartozzon az ember, szembesülnie kell azzal, hogy ő csupán egy a sok közül. Bosszantóan és ártalmasan ambivalens módon ez az adottság a New York-i közösségnél maga a terror, míg Berlinben maga a földre szállt individuális mennyország.

Joggal merülhet fel megint a kérdés: ha ennyire nem tetszett, miért néztem végig mégis? Részben tiszteletből, hiszen ha már elkezdtem, megadtam neki az esélyt. Másodszor és elsősorban pedig azért, mert igenis fontos kérdéseket érintene ez a sorozat: azt vizsgálja, hogyan éljünk, hogyan váljunk saját sorsunk egyenrangú partnereivé. Éppen ezért oly sajnálatos, hogy ezt ennyire felemás és célzatos módon teszi.
Tudnék-e jobbat? Még szép, hogy nem. Többek között én ezért is nem csinálok filmeket.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 6
Kritika értékelés 8.3
Kritika elolvasva 436