Most egy kicsit olyan leszek mint az egyszerű táncos aki csak a kályhától tud elindulni szólót táncolni.
Mert ugye a film az apartheidről szól akár vannak emberek akik "niggereznek" vagy csak úgy jó pofiból "fekáznak" hófehérke létükre 2019
s éveben is rendületlenül.
Nekem meg szimplán csak az jut eszembe, hogy írtak itt Magyarországon 1938 t is ahol kicsiny hazánk házfalain sorra jelentek meg a zsidó törvények, azok tulajdonainak elkobzása. Arról már nem is igazán tudunk, hogy be kellett szolgáltatniuk autóikat, motorjaikat, hova tovább kerékpárjaikat. Vidám megkülönböztetés képen sárga csillagot kellett viselniük. Kijelölt helyeken fürödhettek, talán csak a Duna nem volt kijelölve számukra ott főbelövés után nyugodtan lehetett "úszni".
Mindezt csak azért vagyok bátor leírni mert mindez saját családtagjaim egy részével megtörtént.
Meg aztán csak azért is mert nem kell messzire menni plédért Európából helyben is vannak "temetlen holtak".

Viszont itt A zöld könyv című amerikai filmről van szó.

Mitől lehet jó egy film? Talán attól, hogy olyan témát dolgoz fel ami a mai napig aktuális bárhol a világon. Nincsenek benne hamis "hangok". Hiteles színészek játsszák el hitelesen a szerepüket. Mert ugye, ez egy életrajzi film -és itt nem szólnám le sem Maleket sem Freddie Mercuryt ha már életrajz- . Amitől számomra izgalmas ez a film az, az üzenet. Ami nem igazán új miért különböztetünk meg másokat, miért tesszük azt amit magunkkal soha sem tennénk? Arról nem is beszélve , hogy egy nagyszerű férfi barátság kibomlását láthatjuk néhány óra alatt a szó legtisztább értelmében amire már-már akár rá is süthetjük a giccs stemplijét. Persze az 1962 s USA-t minden apartheid vonatkozásával, a nagy déli "nigger" vagy és neked egy felmosószekrény jár vagy az a bizonyos kézikönyv amiről a film is kapta a címét. Szóval mit is üzen a a Zöld könyv, hogy ma is megkülönböztetünk, elítélünk rassz faj bőr vallás szerint másokat. Itt igazából a főszereplő halmozottan hátrányos helyzetű már csak a zsidó vallás hiányzik a "palettájáról". Aztán itt van , ahogy a művész és sofőrje lebontják egymás iránti ellenszenvüket, hova tovább tanulnak egymástól és ez nagyszerű lehetőség mindkettőjük számára. Persze írhatnék oldalakt a két színészről megjegyezve a két alakítás egyenrangú , nem tudok főszereplő és társ szereplő részre bontani az alakításokat. Nekem olyanok mint két operaénekes akik bravúr áriákkal vetélkednek egymással mindketten sziporkázva és tehetségük legjavát nyújtva. Le kell a két nevet írnom: Viggo Mortensen
Tony Lip Mahershala Ali
Don Shirley
Szerintem Vigo is díjat érdemelt volna, na de nem én osztom.
Ennek tükrében kijőve a moziból elgondolkodtam azon, hogy most akkor mikor életem nagy részét leéltem találkozom rasszizmussal, vallási előítéletekkel, meleg gyűlölettel , zsidózással talán ennyit változott volna Magyarország? Esetleg ezek a csoportok, emberek az én fiatalságom alatt csipkejózsika álmukat aludták?

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!