Akik maradtak

Akik maradtak / Akik maradtak
2019. szeptember 26.
ermak95
Akik maradtak

Nehéz fába vágják a fejszéjüket azok a rendezők, akik történelmi filmek készítésébe fognak. Főleg amiatt, mert egy olyan kort akarnak bemutatni, amelyről a nézők bár tanultak, annak mindennapjait mégsem ismerik teljesen, hiszen nem élték át. Éppen ezért egy jó történelmi film elkap valamit a régmúlt mindennapjaiból, amivel napjainkra ráismerve azonosulni tudunk. Ezt pedig Tóth Barnabás filmje hibátlan módon éri el.

Az Akik maradtak középpontjában a szürke életet élő Aladár és az állandóan pesszimista Klára állnak. Két ember, akik a Holocaust során elvesztették családjukat, és a bánattal és keserűséggel eltérő módon bírkóznak meg: a renegáttá vált Aladár magába fordulva tengeti hétköznapjait, míg a későn érő Klára nyíltan becsmérel mindent és mindenkit, olyanokat is, akik csak jót akarnak neki, miközben továbbra is azzal áltatja magát, hogy édesapja csak azért nem tért még haza, mert még mindig hadifogolytáborban van.

Az egész filmnek van egy nagyon komoly, baljós hangvétele, ami remekül visszaadja az 1950-es évek legelejét, amikor egy világháború utáni Magyarországon egyre érezhetőbb volt az elkerülhetetlen kommunista diktatúra fenyegetése. Végig bennünk van az az érzés, hogy ha a film főszereplői lennénk, akkor mi sem, vagy csak nehezen bíznánk meg a mellékszereplőkben, ami abban az időben egy "természetes" hozzáállás volt az emberek részéről.


A komor és reménytelennek tűnő légkör azonban úgy kezd el felengedni, ahogy a fény is visszatér Aladár és Klára életébe. A kettejük között kialakuló apa-lánya viszonynak hála Aladárnak nem csak hite, de mosolya is visszatér, míg Klára egyre inkább kezd a korához jobban illő tinédzserlányként viselkedni, mint a film elején megismert, fejlődésben visszamaradt depressziós gyerekként.

A forgatókönyv és a dramaturgia hibátlansága mellett Hajduk Károly és Szőke Abigél alakításában sem lehet nagyon hibát találni, ami igencsak nagy szó, tekintve hogy a fiatal színésznő ezelőtt nem igazán bukkant fel más filmben.

Mégis a film legnagyobb érdeme az, hogy hiába játszódik hét évtizeddel ezelőtt, a főszereplők problémái és helyzetei napjainkban ugyanúgy megállnák a helyüket. Nem tudunk annyival elmenni az egész mellett, hogy "az egy másik kor volt, akkor mindenki gyanakodott mindenre és mindenkire". Aladár és Klára viszonyát az első pillanatban mindenki rossz szemmel nézi, nem mindig kimondva, de egyértelműen azt feltételezve, hogy kettejük között egy morálisan megkérdőjelezhető és jogilag helytelen idősebb férfi-fiatal szerető viszony van. Érdekes, hogy senki sem gondol arra, hogy Aladár valószínűleg csak Klára nevelőapja vagy esetleg nagybátyja/gondviselője/keresztapja. Mindenki a legrosszabbra asszociál, ami egy dolog, hogy abban a korban úgymond normális volt, a szomorú azonban az a ráismerés, hogy ez a démonizálás napjainkban ugyanígy történik. Ma ugyanúgy félreértenének olyan egyszerű (sőt egyszerűbb) dolgokat, mint azt, hogy egy férfi megölel egy fiatal lányt. Ami valljuk be elkeserítő, belegondolva abba, hogy az akkori korhoz képest ma állítólag egy jóléti helyzetben élünk.

Összességében az Akik maradtak egy nagyon mély alkotás lett, amely kiemelkedik mind dramaturgiában, mind színészi alakításban, de a legerősebb oldala mégis az, hogy a 20. század közepi sötét Magyarország felidézése mellett egyben tükröt is tart elénk.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 9
Kritika értékelés 9.4
Kritika elolvasva 392