Elöljáróban azt mindenképp le kell szögezni, hogy az Álcák csapdája jó pár sebből vérzik; aki esetleg megtekintés előtt azért les rá erre az irományra, mert az imdb értéktől a sokk végigkúszott a testén, azt ki kell ábrándítsam: a The Double semmivel nem emelkedik ki a hasonszőrű DVD only alkotásoktól; az, hogy nálunk mégis futott egy kört a mozikban, kisebb karácsonyi csodával egyenlő.

De akkor mégis miért virít Richard Gere a poszteren? Szomorú, ez kétségtelen, de Gere mostanra már rég nem húzónév, nem tündököl a régi fényében, örülhet, ha egyáltalán szerepet kap valamiben.

Ugyanígy a mozi témája: a hidegháborús vonalat már nem feltétlen szerencsés meglovagolni: háttérként persze még úgy ahogy beválhat (Salt ügynök), de a szóban forgó alkotás nem egy akcióorgia -bár vannak benne ilyen részek, amikre viszont tényleg egy rossz szavunk se lehet-, hanem a kelet-európai fenyegetés áll központi részen, jó pár csavarral megfűszerezve; a bibi mindössze annyi, hogy egyrészt ezek a fordulatok még a tapasztalatlanabb filmnézők számára sem jelentenek túl nagy kihívást, másrészt... fogalmazzunk finoman és mondjuk azt: logikátlanok.

Gere pedig rossz színész; mondom ezt úgy, hogy nincs a bögyömben, sőt, kedvelem is, de: eljárt felette az idő, a ripacskodáshoz pedig egy kicsit már öreg, jön, jött az új generáció, át kell adni a helyet. Az Álcák csapdáját nem azért bántom, mert rossz mozi; a Film+ esti adásába simán beleférne, mozivászonra már nagyon nem: végtelenül egyszerű és számtalanszor látott megoldás, egy letűnt kor visszaköszönése, amiből legtöbbünk köszöni, de nem kér.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!