December huszonegyedikén megérkezett a magyar mozikba is a 2018-as Aquaman folytatása, mely jelen tudásunk szerint a DCEU utolsó darabja. A film láthatóan nem egy nagy univerzum lezárásának készült, csupán egy habkönnyű kaland akar lenni. Ez pedig nagyon is helyes.
Az Aquaman bizonyos szempontból tekinthető a DCEU csúcspontjának, hiszen egyrészt pénzügyi siker volt, másrészt egész jó kritikákat kapott annak idején. Ebből is következett, hogy a második rész bizony nincs egyszerű helyzetben. A DC minden idei filmje megbukott, és sejthető, hogy bevételei adatoktól függetlenül már nem készül el egy újabb Momoa-féle film. Ilyen körülmények között semmi esélye nem volt utolérni elődjét.

Megérte e megcsinálni az Aquman 2-t? Abszolút. Tény, hogy a történet sablonos, de Momoa továbbra is fürdőzik a szerepben, ha másért nem, miatta megéri megnézni. Durva színvonalesés miatt egyébként nem kell aggódni. Aki az első részt kedvelte, annak valószínűleg az Elveszett Királyság is tetszeni fog. Ráadásul az alkotók dicséretére váljék, az Elveszett Királyság szervesen kapcsolódik az első filmhez, a kettő együtt kiad egy nagyobb, de mégis összefüggő történetet. Szuperhősfilmeknél ez sajnos egyáltalán nem magától értetődő.

A cselekmény legnagyobb hibája talán az, hogy nem eléggé bevállalós. A főgonosz, Fekete Manta egyetlen célja hivatalosan az, hogy elpusztítsa hősünket és mindent, ami csak kedves neki. Tény, hogy Atlantisz népe megérzi támadásának következményeit. Tény, hogy több szereplő életveszélybe kerül miatta. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiket igazából az egész csak közvetve érint, és maximum csak egyszer leesnek a csikóhalukról a csata közben. A film kimondottan sötét képregényeket adaptált, és a rendezője több nagy horror franchise elindításában részt vett. Ilyen alapokkal olyan elképzelhetetlen volt csinálni egy olyan filmet, ahol tényleg mindenki veszélyben van, és az aktuális harcok tényleg alapjaiban rengetik meg a főhős életét?
A film dialógusai gyakran közhelyessé válnak, ugyanakkor a Kék Bogár után az Elveszett Királyság hibái cseppnek tűnnek a tengerben.
A látványvilág alapvetően jó, bár van egy-két megkérdőjelezhetőbb pillanat. A filmzene kimondottan rendben van.

Aquaman karaktere teljesen új értelmet nyert Jason Momoa megformálásában. Szerencsés véletlen, hogy az ő karaktere legalább kaphatott egy elfogadható lezárást az univerzum beszántása előtt. A reboot mostanra tényleg szükségessé vált, ugyanakkor tényleg kár, hogy nem készül még egy Momoa-féle Aquaman-film.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!