Bram Stoker (1847-1912) híres Drakula című regénye óta számtalan rendező ragadta meg a figurát filmvásznon. Véleményem szerint ezek közül csupán pár kiemelkedő akad, ilyen az Interjú a vámpírral (Tom Cruise, Brad Pitt), Az éhség (David Bowie), vagy az Underworld (Görög Zita) sorozat, és persze a még fekete-fehér, Nosferatu, a Lugosi Béla-adaptáció. Akik csak szimplán akcióra vágynak, azoknak ott a Penge (Wesley Snipes), és akik elkötelezett Tarantino-fanok, azok meg újra és újra megnézhetik az Alkonyattól pirkadatig-ot. Végül volt Dracula 2000, mely új izgalmas magyarázatot adott a vámpírmítosznak, és persze volt a True Blood, Buffy a vámpírvadász és az Angel, na meg a fantasztikus Van Helsing-adaptáció. Egy emberélet kevés megnézni ezeket...

Maga Drakula figurája is rengeteget változott: volt már Alucard, az anime hős, Judás, aki feltámadt miután elárulta Krisztust, és talán Anne Rice figurái is tudnak egyet-mást az erdélyi nemes hollétéről. És itt egy új alkotás: Az ismeretlen Drakula.

14. század, a sötét középkor, Erdély, Havasföld. A gróf vállára hatalmas nyomás nehezedik, háború, ármány és intrika áll mögötte. A tartományban béke honol, és felesége Mirena (Sarah Gadon), valamint kisfia, Ingeras is kiváló egészségnek örvend. A gróf politikai döntés elé kényszerül. Drakulának döntenie kell, a két szörnyeteg közül melyikkel köt egyezséget, vagy ezer fiatalt ad a szultánnak, vagy véralkut köt egy még nála is rettenetesebb, barlang mélyén rejtőző szörnyeteggel.

A film látványos, képi világa helyenként lenyűgöző, tájai a klasszikus Gyűrűk urát idézi, kastélynak, szikláknak, hegyeknek és völgyeknek nem lesz híján a néző, na meg denevéreknek, mert azokból is akad szép számmal. Rengeteg érdekes megoldást is láthatunk, egy jelenetben például egy kard pengéjén tükröződik az események egy része, és valljuk be, a karóba húzott emberek is teljesen élethűek. A vámpírmítosz sem a megszokott sallang, a gróf időt kap, hogy válasszon a nappal és az éjszaka világa között.

A film nagy hibája szerintem, hogy ahhoz képest, hogy a főhős egy élőhalott vámpír, nem sok szó esik a halhatatlanságról, és túlnyomó részt nappali jeleneteket láthatunk (természetesen itt bántja őket a fény... legalábbis egy darabig). A szép tájak, a harci jelenetek, az oszmán birodalom serege, és az önmagával vívódó főhős kárpótol minket a film hiányosságaiért. Nagy hibája: kevés vér folyik benne. Legnagyobb előnye: zseniális filmzenét szereztek hozzá, mindenképpen érdemes meghallgatni.

És még valami: 7 nanométer az Intel chipek legkisebb alkotórészeinek vastagsága. Ezekből millió szám bonyolítja processzorunkat. Rengeteggel rendelkezünk belőlük, és bizony, olyan mintha kardok volnának, s seregeink csatáznak helyettünk. Tekintve, hogy a (nem legújabb) vámpírfilm a jelenkorban ér véget, szimbolikusan már a Trónok harca borítója is jobban kifejezi a jelenkor dilemmáit. De a karóba húzott emberek, és a pengében tükrösödő tájak szépek, jól sikerültek. Nem a dramaturgiával, inkább a mondanivaló hiányával van gond, és a látványtervek, nos jobbára rendben vannak, de mind a kettő hagy némi kívánnivalót maga után. Azért örülünk az ifjú Mazbetnek.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!