Az oroszlánkirály

The Lion King / Az oroszlánkirály
2019. július 18.
ermak95
Az oroszlánkirály

Ma visszagondolva szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy valakinek ne lett volna meghatározó gyermekkori élmény Az oroszlánkirály, feltéve hogy az illető a 90-es években vagy a 2000-es évek elején volt gyerek. 25 évvel később a Disney úgy gondolta, itt az ideje ezt a varázslatos történetet újra alkotni napjaink lurkóinak. Persze nyilvánvalóan benne volt az egészben az is, hogy az idősebbek egy jó nosztalgiázás vagy a régi szép emlékek felidézésének céljából szintén beülnek majd a moziterembe. Az eredmény azonban inkább hasonlított egy bizarr lázálomra, mintsem egy szórakoztató kikapcsolódásra.

Igazából nem kell hosszasan belemenni, hogy miért sikerült rosszul Az oroszlánkirály 2019-es újragondolása. Ez a film egyszerűen nem működik - a történet magával ragadó és szerethető volt mint rajzfilm, de CGI köntösben csak egy furcsa élményként fogunk emlékezni rá.

A problémák fő forrása a film egészében rejlik: a számítógépes animációval megalkotott világ és annak szereplői egy kettős képet adnak. Minden amit látunk olyan élethűre lett csinálva, hogy könnyen elhihetnénk, az operatőrök Afrikában forgattak, az állatok pedig mind valódiak, amiket hosszú és kemény munkával idomítottak be. Ha kivágnánk a dialógusokat a történettel együtt és alávágnánk David Attenborough hangját, máris egy csillagos ötös természetfilmmel lenne dolgunk.


De ez nem egy természetfilm, hanem egy egész estés családi film, annak viszont elégtelen. A film egyszerűen lelketlen. A méregdrága számítógépes animációval élethűre alkotott szereplők legnagyobb hátulütője, hogy teljesen érzelemmentesnek tűnnek. Semmi arc mimika: a harag, a kétségbeesés, a szomorúság vagy a szeretet fikarcnyi nyoma se látszik rajtuk, csupán a szinkronszínészek igyekeznek hangsúlyváltással érzékeltetni a mozinéző számára, hogy Szimba most éppen el van keseredve vagy Nala éppen dühös. Ami a legnagyobb csapásként ért, hogy Zordon karaktere így tulajdonképpen értelmét vesztette, mivel az eredeti rajzfilmben fintorai, gőgös tekintete és velejéig romlott gonosz mosolya volt, ami a szereplő lényegét adta. Itt kaptunk egy Zordont, aki egy sovány oroszlán, és itt lényegében ki is merült a karakter.

A cseresznye a tejszínhab tetején az, hogy dialógusaik során sokszor úgy érződik a szereplők nem is egymáshoz, hanem csak a levegőbe beszélnek.

Az abszolút kegyelemdöfést mégis a film utolsó jelenetei adták. A film második felében az ember már kezdi megszokni az élethű, de bizarrul lelketlen világot, - sőt, a szereplők is mintha kezdenének az érzelmek kimutatására képes élőlényekre emlékeztetni minket - de a film végén minden, amit korábban leírtam, olyan erővel vágja az embert arcon, hogy a végefőcím alatt az az egy gondolat motoszkál a fejünkben: "az egy dolog, hogy valaki kitalálta ezt az úgymond élőszereplős Oroszlánkirályt...de ki volt az aki erre rábólintott?!"

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 6
Kritika értékelés 9.1
Kritika elolvasva 439