Őszintén megmondom, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez a film szándékosan lett ennyire ratyi, vagy velem van a baj és nem tudok olvasni a sorok között. Azért van bennem az a kétely, mert amúgy nagyon jó kritikákat és értékeléseket kapott, de nekem mindez nem jött át. Elmondom, miért.
Elsősorban arra vártam, hogy egy jó kis művészfilmet fogok látni, ami különbözik a mostanában látott filmektől. Gondoltam, hogy lesz benne olyan szál, amihez mélyebb hozzáértés és komolyabb világnézet szükséges, és épp ez fog benne tetszeni.
De nem. Nekem mindez hiányzott. Amit láttam, az számomra valami nagyon erőltetett és low-budget filmnek tűnt. A lényeg, hogy Michael Keaton egy elavult hollywoodi hírességet játszik, aki csak egyetlen szerep miatt vált híressé, ez a szerep pedig egy szuperhős, a Birdman. Szeretne ismertté válni más módon is, de valahogy mindig visszakerül a Birdman-énjéhez, ami miatt sokszor képzelődik és valótlan dolgokat él meg. Nem is tudom leírni, hogy pontosan mi a lényege a filmnek, de az biztos, hogy akármit is csinál a főszereplő, belebukik és talán a film végéig csak egy csődtömegnek tűnik.

A vége eléggé nyitott, arra enged következtetni, hogy azáltal, hogy kiugrott az ablakon, valahogy felszabadult, levetkőzte magáról a régi énjét, a szuperhős figurát és ki tudott lépni ebből a skatulyából, amit oly sokan ráaggattak. Na de ha valaki végignézi a filmet, akkor sokkal jobban lehet ezt értelmezni.
Emma Stone, Edward Norton és Zach Galifianakis és szerepet kap ebben a történetben, természetesen egyik sem olyan feledhetetlen szerep, hogy a színészek megmutathassák az igazi tehetségüket. Nekem őszintén szólva nem tetszett a film, de átlagban véve nagyon jól helyt áll a többi film között – legalábbis sokan így látják.
Annak ajánlom, aki szereti az olyan filmeket, amelyekben szinte semmi nem történik, de mégis sok mindent bele tud magyarázni és szabad elemzést enged meg a nézőknek.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!