Egykor volt, hol nem volt, mikor sötét idők jártak, és egy igencsak megkérdőjelezhető minőségű Megtorló folytatás után megjelent egy Rozsomák (Farkas, ha jobban tetszik) eredetfilm, Wolverine: Origins címen. Szerepelt benne egy karakter, akit a készítők úgy forgattak ki magából, hogy csak azok emlékeznek rá, akik ismerik ezt a figurát, de ők is felháborodással tekintenek vissza erre az "alkotásra".
Aztán felcsillant a remény első sugara. Két hollywoodi személy kidolgozott egy "receptet", amivel karakterhűen adhatják vissza azt, amit a 2009-es Wolverine filmben elszúrtak. Sok meccset futottak le a 20th Century Fox kiadóval, mire megkapták a pénzt, az engedélyeket és a szabad kezet (illetve a felnőtt besorolást, mivel ezt a történetet máshogy nem lehet előadni). Így jutottunk el mostanra egy teljes értékű Deadpool filmig. Lássuk hát, mivel is van dolgunk.
Maga a Deadpool film egy képregény-adaptáció, mégpedig a Marvel kiadó (X-men, Pókember, Bosszúállók, stb.) repertoárjából. Képregényben anno a 90-es években jelent meg mint mellékszereplő egy X-men sorozatban, majd a rajongói pozitív visszajelzések okán saját sorozattal indult útjának 1997-ben. Az alapötlet egy olyan karakter volt, aki rengeteget beszél, ontja magából a humoros szövegeket, előszeretettel vesz elő a képregény néhol morbid, sok helyen szexista vicceket. Emellett görbe tükröt állít a képregényhősöknek, és figuráz ki mindent. Valamint az egyetlen képregényhős, aki tisztában van vele, hogy egy képregényben szerepel, ami a sajátja. Ez az ún. negyedik fal humor is alapvető. Illetve az is, hogy Hősünk nem hős. Ami jobban fizet, neki az az oldal tetszik. A rajongói tábor is pont ezeket a dolgokat szereti benne, és ettől igazán megnyerő.

És milyen lett a megvalósítás? Röviden elég, ha annyit mondok, hogy nemcsak a rendező és a forgatókönyv író tartozik a rajongótáborba, hanem magát a karaktert alakító Ryan Reynolds is.
Viszont ki lehet fejteni hosszabban is. A film alapjaiban jól tükrözi a képregényt. Rengeteg a vicc, amin a moziban ülő közönség (köztük én is) végig, majdnem mindegyiknél fennhangon nevettem. Jól eltalált poénok, emellett viszont meglepődtem, hogy nem ülepedett le a végére a humorfaktor. Azt hittem, hogy a film felétől már a sok poéntól gyengének érzem majd a többit, de nem így történt. Emellett a negyedik falat is döntögették, elég kreatívan ráadásul. A karakter megvalósítása viszont mondhatni tökéletes lett. Ryan Reynolds-ot erre a szerepre találták ki. Még mielőtt láttam volna a filmet, abban reménykedtem, hogy hasonlóan fogja alakítani, mint a (nem egészen jó minőségű) Blade: Trinity (Penge - Szentháromság) című filmben Hannibal King karakterét. És ezt meg is tette, sőt pakolt is rá egy lapáttal. Jól előadott és hiteles karakter pipa, ami a film leglényegesebb pontja volt. És mi van a többi résszel?
A mellékszereplők keveset vannak jelen, mivel karakter-orientált filmről van szó, cserébe nincsenek is sokan. Morena Baccarin a szerelmi oldal másik felét (Vanessát) jól alakítja, egy erős női karakter, aki emellett van is olyan dilis, mint maga Deadpool. Van még itt gyenge fizikumú, vicces barát, drogfüggő és vak öreg néni barát, de ők keveset vannak jelen és csak a poénfaktorért léteznek.
Ha már Marvel képregényfilm, akkor kellenek a többi Marvel-es karakterek is. Belőlük kettő van, Colossus (Kolosszus), aki orosz és naiv és viccfaktor, és ott van még Negasonic Teenage Warhead (nem tudom minek fordították), akiről eddig nem is tudtam, hogy létezik a képregény univerzumában, de mégis. Ja, és ő is viccfaktor. A gonoszok pedig gonoszkodnak.
Na és a történet? Lényegében megtudjuk, hogy hogyan vált Deadpoollá Wade Wilson. Van itt karakterdráma, szerelmi dráma, igazi Valentin-napi gyöngyszem ez a film. Egyébként Wilson életébe csöppenünk bele egy kicsit, amikor megismerkedik élete szerelmével, majd megtudja, hogy rákos lesz, majd jön az X-Weapon (X-fegyver, akik Wolverine csontozatát és karmait is csinálták), majd mutálják, majd pedig sok akció, rengeteg humor.
A képi világa a mai A-kategóriás képregényfilmeknek megfelelően jó, a CGI használata egész jó, kreatív és nem zavaró. Az operatőri megoldások szintén viccforrásokként vannak használva esetenként, aminek én kifejezetten örültem. A zenék jól lettek megválasztva, az egyik számot például meg is kerestem a stáblistában, mert nagyon vicces és a filmhez mérten hangulatos is.
Összességében azt mondanám mint rajongó, hogy nagyon jó film, mindenképp nézze meg mindenki, aki teheti. Ha viszont mérlegelem a dolgokat, akkor azt mondanám azoknak, akik nem képregény rajongók vagy nem kifejezetten rajonganak a képregény adaptációkért, hogy abban az esetben menjenek el, ha egy velős akcióvígjátékra vágynak, ami egyébként paródiaként is megállja a helyét, nagyon karakterközpontú és igen kreatív vizuális humorral is operál. Megjegyzésként hozzáfűznék annyit, hogy akik láttak már nem egy Marvel-es képregényfilmet, azok tartsák nyitva a szemüket és fülüket, mert sok dolgot lehet felfedezni a filmben.
Stáblista utáni jelenet természetesen itt is van (Marvel filmről van szó ugyebár), ami itt a stáblista legvégén van, viszont a humor miatt érdemes megvárni.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!