Szeretem azokat a filmeket, amikről már az elején tudom, hogy könnyű lesz írnom róla. A Delfines kaland az a kategória, aminél bőven elég látni a trailert és már el is tudjuk dönteni, hogy ez a mi műfajunk-e, ígérem, nem fog meglepetés érni a mozi, tévé előtt. Egy kedves, megható, rokonszenves családi filmet kapunk, amely így karácsony tájékán tán még inkább aktuális, mint egyébként, igazi összebújós, forrócsoki iszogatós kaland, egy szívmelengető történet a toleranciáról és az emberi jóságról.

Főhősünk, aki történetesen egy delfin, csapdába esik a tengeren, s életét egy kisfiúnak köszönheti, aki megmenti. Sajnos azonban az uszonyát amputálni kell, így az állat szomorú sorsra van ítélve; az emberek azonban megmentik, persze az ehhez vezető út rögös és könnycseppekkel van kikövezve, de a jó, mint ahogy kell is, elnyeri méltó jutalmát.

A színészi játék a helyén, a kerek egész kedvéért azért villant pár nagyobb nevet a mozi (Morgan Freeman, Ashley Judd, Kriss Kristofferson), de alapvetően senkire sem lehet panaszunk, persze Oscar esőt érő alakításokra ne számítsunk, de nem is elvárható. A 3D része is megérte a plusz kiadást, de a látványra azoknak sem lehet panaszuk, akik esetleg otthon nézik hagyományos megjelenítő eszközön, úgy is roppant élvezetes. Megemlítendő, hogy a hossza ellenére sem laposodik el, nem válik unalmassá, nem érezzük túlnyújtottnak, így hát a konklúzió mi más is lehetne? Delfines kalandra fel!

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!