Egy jó film, olyan mint egy finom kakaó egy esős délutánon - vagy, mint a gyógyír a betegségre. Képes az érzékeinkre hatni, a szó jó és rossz értelmében, tehát megmozgatnak, meggondolkodtatnak, elindítanak, motiválnak vagy demotiválnak, egy biztos, hogy nem hagynak hidegen bennünket. A legjobb tulajdonságuk pedig az, hogy megszínezik az életünket és olyan dolgokkal ismertetnek meg, amelyekkel jó eséllyel a való életben soha nem fogunk érintkezni, de ennek az ellenkezője is megtörténhet, hogy a mindennapjainkkal ismertet meg, csak egy olyan szögből amelyet nem tudunk, vagy nem akarunk észrevenni vagy szemügyre venni. Ilyen a halál gondolata is. Számos filmben feldolgozzák a halál fogalmát, van hogy humorosan, van hogy tragikusan, van hogy megvisel bennünket de olyan is van, hogy szemet hunyunk felette - mondván, hogy ráérünk ezen még gondolkodni.
Nos, a most prezentált filmben Greg pontosan az utóbbi kategóriába esik. Az a karakter aki kívülálló, akinek van egy szenvedélye: a filmkészítés és igyekszik minden mástól elzárkózni. A helyzet azonban megváltozik amikor az élet - jobban mondva anyja noszogatására kénytelen megnyílnia egy kortársával, a leukémiával diagnosztizált Rachellel. Rachel által így beszivárog Greg világába egy számára idegen, rémisztő rabló, a halál. Röviden a film egy felnövés története, amely kellő humorral és jó színészek segítségével válik sikeressé.

Az előzetes megnézése után rögtön arra gondoltam, hogy talán ez lehet 2015 Csillagainkban a hiba-mása. Azonban most már úgy gondolom, hogy határozottan nem, sőt egy annál sokkal jobb, erősebb és elgondolkodtatóbb filmről van szó.
A filmet a dramedy kategóriába soroljuk, amely nem csupán a közönségdíjat zsebelte be a Sundance Filmfesztiválon, hanem a zsűri köreiben is nagy sikert aratott.
A főhős, a filmek készítésébe zárkózó Greg (Thomas Mann) a gimnázium alatt igyekszik pártatlannak, sőt leginkább láthatatlan maradni mindenki számára. A filmek készítése egyfajta elzárkózást képez a világgal szemben a számára, azonban ez az új, eleinte nem kívánt, majd természetessé váló barátság kirángatja őt a felépített világából a valóságba.
Én nagyon szurkolok ennek a filmnek és csak ajánlani tudom, hogy minél többen megnézzétek.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!