Tipikus, tragikus életrajzi film. Nem igazán lehet negatív kritikát írni rá, valószínűleg a kedvenc filmje is kevés embernek lesz, viszont a maga műfajában mégis kiemelkedik a fantasztikus vizuális elemek miatt, főleg 3D-ben!

A történet az 1996-os Mount Everest-i expediciók tragédiáját mutatja be a hegymászók szemszögéből. A főszereplő Rob Hall (Jason Clarke) és csapata, mint tapasztalt új-zélandi hegymászók egy májusi reggelen nekivágnak, hogy meghódítsák a Föld legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet. A színészek: Jason Clarke, Josh Brolin, Keira Knightley és Jake Gyllenhaal teljesen hihetően beleélik magukat a szerepükbe, egyszer-egyszer olyan érzésünk támad, mintha valaki tényleg ott lett volna egy kamerával a kezében az expedición.

A film tragikus kimenetét már a zenéje is előrevetíti. Ezen kívül, betekinthetünk egy kicsit a szereplők háttér sztorijaiba is, ami miatt néha belassul a film és váltogatja a tónust akciódúsról higgadtra. Szerencsére nem vitte éppen túlzásba a rendező a mély pszichológiát a cselekmény mögött, bár igyekszik erős érzelmi hatást kiváltani a nézőből.

A filmet nem tudnám sem kalandfilmnek, sem akciófilmnek nevezni, inkább egy dokumentum filmnek illik be az „ember kontra természet” kategóriába. Az operatőri munka és a speciális effektusok előtt le a kalappal, a film hitelesen átadja a szereplők helyzetét. Hála az egyre jobb 3D vetítés technológiának, a mínusz fokokat és a kegyetlen szelet leszámítva, az emberek 99,9%-a, aki nem fog eljutni a Himalaya-ra soha, tökéletesen átelhet egy ilyen expedíciót. Valószínűleg ez a százalék csökkenni nem fog a film után.

Utoljára az Unbroken (Rendíthetetlen) után éreztem magam hasonlóan. A filmtől azt kaptam amit vártam, bár néha úgy éreztem, hogy a rendező (Baltasar Kormákur) próbálkozásai egy kicsit hatásvadászak. A történet nincs tökéletesen struktúrálva, sokszor veszi el a fókuszt a cselekményről, ami kicsit zavaró, főleg izgalmasabb jelenteknél. A maga 2 órájában viszont, egy teljesen más világba ad betekintést, ami nekem mint hétköznapi, irodában, naponta számítógép előtt pötyögő embernek egyszerre volt hátborzongató és zseniális. A mozi székéből pont tökéletes volt végignézni, teljesen átjöttek az expedíció izgalmai, anélkül, hogy megfagyjak egy hóviharban az Everest felé. Ajánlani tudom mindenkinek, bár készüljetek fel rá, hogy utána pár óráig nem lesztek a legjobb hangulatban.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!