Különösebb elvárások nélkül ültem be a moziba megnézni az Ethan Hawke nevével fémjelzett Fekete Telefont. Ennek fő oka az volt, hogy az utóbbi években kevés jó horrorfilm készült: legtöbbjük vagy erőltetett, vagy egyszerűen unalmas. A Fekete Telefon valahol egy kellemes meglepetés volt, de hosszútávon ez is egy olyan film, amit egynél többször nem igazán néz meg az ember

Magát a filmet, ha néhány szóban akarnám összefoglalni, úgy írnám le, hogy a szegény ember Stephen Kingje. Bár a film annyira nem mélyül el a paranormális témában, mint King legismertebb munkái, a központi, természetfeletti vezérfonal, illetve Ethan Hawke karaktere mégis az amerikai horroríró történeteit juttatja az eszünkbe.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az eredeti The Black Phone, ami alapján a forgatókönyvet írták, egy novella. A film maga is leginkább egy rövidebb, egyszerűbb történet közel két órásra elnyújtott változata, ami a már említett, stephen kinges motívumokkal próbál kitűnni a középszerű horrorfilmek sorából.

Mégis, van egy sajátos, komor hangulata, ami a megfelelően adagolt feszültséggel be tudja szippantani a nézőt, de mint mondtam, ez csupán annyira elegendő, hogy egyszer megnézzük. Utána a végkifejlet ismerete miatt (mint tudjuk a horrorban az ismeretlen a legfontosabb a történetben) már nem tud semmi olyat felmutatni, ami visszavonzana minket.

A legviccesebb számomra mégis az volt, hogy Ethan Hawke nevével próbálták a filmet eladni, de közben Hawke karakterét (aki egy jelenet kivételével mindig maszkot visel) konkrétan bárki el tudta volna játszani.

Röviden a Fekete Telefon megteszi egy egyszeri kikapcsolódásnak, a történetben vannak jó ötletek és elegendő feszültség, de a végén mégis egy elnyújtott rövidfilmnek érezzük.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!