Az idő ez a lusta folyam csak rója útját, nem megállva állandó mozgásban van. Mi pedig mint azok a vízcseppek mely a folyamot alkotják egy töredéknyi időre kiemelkedünk belőle majd visszahullunk belé.
Történeteink szóló áriaként még hallhatóak, majd elhal az ének, de addig vegyül más hangokkal, keresztezik egymást a hangok és életek, emberek és eszmék és ez így is lesz addig míg az ember nevű lény élni fog a bolygón.
Midig lesznek vezetők és elesettek, rosszak és jók, gyilkosok és áldozatok, mártírok és árulók, emberek akik járják a "táncot" Mammon vagy Ceres körül.
A gondolat, hogy létezik a nagy harmónia egyre bizarrabban hangzik, sokkal inkább a disszonáns hangok kakofóniája az ami mindennapjaink sajátja.
A jó szándék és akarat mely az igazság letisztult képét szeretné felmutatni, mára téveszmék önös érdekek emberi gyarlóság szövevényes halmazává esett szét.
Az ember igazi tragédiája fejlődése és múltja is egyben az, az örök stigma amit érdek, hatalom, javak, jogok egyenlőségének, hiú és csalóka képének hiszünk, "lepke" mely nem más mint egy ábránd, illúzió, elérhetetlen színes képzelgés.

Önös érdekek mentén közlekedünk melyt hiteink építőkockái köveznek ki, utak elágazóak és összefonódók, végtelenbe vivőek vagy zsákutcába torkollóak.
Igazságaink keresése a zene ami megfoghatatlan és gyönyörű alkotás mely lehet , hogy érdek, de valami tiszta éteri élményt nyújt.
Ezek vagyunk mi a káosz gyermekei, az újra születés letéteményesei.
Érzelmeinkkel, értelmünkkel rójuk századainkat, romboljuk és építjük magunkat, országainkat rajzolva az emberiség Felhőatlaszát.
Értünk is valamit, nem is, akarunk és nem is akarunk érteni.
Közben elillan az élet piramisok lesznek az enyészetté, városok merülnek víz alá, alá és felé rendelt állampolgárok leszünk amíg a "dal" el nem hal.
Nekem ennyi ez a film.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!