Te is lehetsz
szerző!
Fenevad
2022. augusztus 11.
ermak95
A gyilkos járattal ellentétben a Fenevad már az előzetesek után sem volt túl bizalom gerjesztő, leginkább egy középkategóriás tucat-horrorfilmnek ígérkezett. Mégis elmentem megnézni annak reményében, hátha olyan rossz lesz, hogy az már szórakoztató (mint a későbbi Fűrész filmek, vagy ha jószívű vagyok, a Post Mortem). Sajnos Baltasar Kormakur filmje csak simán rossz lett, egy olyan forgatókönyvvel, aminek ha a hibáit lehámozzuk, látjuk, hogy alapjaiban volt benne potenciál.
Bár elsőre horrornak tűnt a Fenevad, valójában egy Afrikában játszódó thrillerrel van dolgunk. Az "ember kontra vadállat az érintetlen természetben, ahol a ragadozó az úr" koncepció korántsem elcsépelt, míg a földrajzi helyszín remek választás volt, annak a valóságban is embert próbáló mivolta miatt.
Külön megkönnyebbülés volt, hogy a forgatókönyvet nem gondolták túl ott, ahol nem is kellett. Az oroszlán nem egy fekete mágia következtében, a halálból visszatérő szörnyeteg, csupán egy megvadult, sebzett ragadozó, ami védi a területét. Lehet én gondoltam túl már előre a történetet, de tény, hogy az ilyen filmekbe sokszor kerül olyan csavar, amitől inkább fogjuk a fejünket, mintsem meglepődünk.
Sajnos a Fenevadnál más dolgok miatt fogjuk a fejünket. Konkrétan három pontban össze lehet foglalni, miért rossz. Az egyébként kifejezetten jól induló történet, amely a feléig remekül adagolja a feszültséget, félúton mintha kimerülne. Így a cselekmény második felében a készítők a klasszikus klisékkel próbálnak feszültséghelyzeteket teremteni. Gondolok itt főleg az olyan véletlenekre, mint mikor a fa mögött bujkáló Idris Elbát pont akkor hívják walkie talkie-n, mikor az oroszlán fél méterre van tőle.
Sokkal rosszabbak azonban az olyan figyelmetlenségekből adódó konfliktusok, amelyek a szereplőket krízishelyzetben dilettánsnak állítja be. "Keressünk fedezéket egy elhagyatott épületben? Rendben, de figyeljünk oda, hogy lehetőség szerint minden ajtót hagyjunk tárva nyitva, miközben orvosságot keresünk. A dupla ajtókat főleg, hogy még egy vak elefánt is gond nélkül tudjon magának utat találni hozzánk."
Ez a második hibája a filmnek. Oké, hogy a főszereplők egy amerikai nagyvárosból érkező család, akik nincsenek szokva az afrikai szavannához, de attól még szorulhatna beléjük valamivel több józan ész, ahelyett hogy a lehető legésszerűtlenebbül cselekednének (ez amúgy igaz a többi szereplőre is).
A harmadik hibája a filmnek a dialógusok. Én simán elhinném, ha valaki azt mondaná, hogy a párbeszédeket egy mesterséges intelligencia írta. Emellett a beszélgetések nem ritkán kimerülnek abban, hogy a szereplők csak elismétlik azt, amit a másik mondott.
Azért kár érte. Ha a film a végéig tudta volna tartani azt a tempót, amit az első felében elkezdett, és ebből adódóan a szereplők is kevésbé cselekednek inkonzisztens módon, még akár jó is lehetett volna.