Hartung Attila drámája a mai fiatalok szórakozási szokásait és értékrendjét erősen megkérdőjelezve, egy igencsak sötét felhanggal vezeti végig. De mennyire helytálló ez a film, mint társadalmi görbetükör?

A legnagyobb hangsúly a mai internetes közösségi médián és az ahhoz tartozó összetartás látszatán van, megmutatva, hogy valójában hogyan tudja ez a médium kevesebb, mint egy nap leforgása alatt tönkretenni valaki életét. Azonban jogosan merül fel a kérdés, hogy ez mennyire általános jelenség, és szociológiai szempontból mennyire megalapozott a mai fiatalokat ilyennek beállítani, mikor korántsem biztos, hogy túlnyomó többségben lennének azok a kamaszok, akik maguknak a YouTube-on és a Facebookon építenek személyiséget.

Az azonban világosan látszik, hogy mennyi veszélynek vannak kitéve az egyre fiatalabb generációk, hiszen a közösségi térnek már egy olyan, mondhatni agymosó formájával nőnek fel, amely egyáltalán nem az életre neveli őket. Napjaink igazi problémája nem abban rejlik, hogy a fiatalok mennyi hülyeséget csinálnak, mert azt már apáink és nagyapáink is csináltak. A gond az, hogy a mai technológiával a péntek és szombat este alkoholtól bódult, cikis pillanatait örökre rögzíteni tudjuk és ezek később akár zsarolóeszközként is felhasználhatóvá válnak.

A címben a FOMO a "Fear Of Missing Out" rövidítése, azaz menekülés a perifériára kerülés elől. Ez nem csupán a főszereplőn érződik, aki "gyenge" jellemét tekintve kilóg a négy fős baráti társaságból: ott van kövér, kócos fejű barátja, aki látványra lóg ki, ennek ellensúlyozásaképp ő az egyik legnagyobb hangadója a bolondságoknak. De ott van osztálytársuk Zita, aki értékrendje miatt ki nem állhatja a négy srácot, mégis, az adott társaságban hajlandó elviselni őket. A legkiemelkedőbb szereplő ebből a szempontból János bá' lánya, aki fekete bárányként próbálja levetkőzni magáról a már elfogadott stréber, tanár lánya, jó kislány képét.

Dramaturgiailag a film igen összetett: először egy sablonos, amerikai partivígjátékként indul, jól kifigurázva a legtöbb YouTuber által gyártott színvonaltalan internetes tartalmakat. Azonban a film még az elején átvált egy komolyabb hangvételre, amit egy pillanat alatt követ egy olyan jelenet, ami amellett, hogy a film egész cselekményét beindítja, még jól gyomorszájba is vágja az embert. Természetesen a film lezárása is jól el lett találva, mivel egy "hogyan tovább?" befejezést kapunk. Az egésznek van egy nagyon keserű felhangja, hogy mi hogyan alkotunk különböző közösségeket és ki az, aki ezekből kirostálódik, akár a saját hibái miatt, akár önhibáján kívül. A "megszoksz vagy megszöksz" mondás itt nem lép érvénybe, inkább egy "megszoknak vagy kidobnak" mondás tudná megállni a helyét.

Az egyetlen igazi probléma a filmmel, ami viszont zavaró tudott lenni, hogy a főszereplőt alakító színésznek még van hova fejlődnie. Arcmimikája ugyanis nagyon sok helyzetben nem adta vissza azt a belső lelki vívódást, amivel küzdött, és amit nekünk nézőknek látnunk kellett volna rajta.

Egészében véve a FOMO - Megosztod, és uralkodsz egy mély és elgondolkodtató alkotás lett, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek. Fontos azonban megjegyezni: szinte garantált, hogy az ember nem jókedvűen fog felállni a moziszékből. A film ugyanis nem fél sokkolni minket, erősen rámutatva arra, hogy igenis vannak gondok a mai fiatalok köreiben.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!