Gyerekgyilkosságok

Gyerekgyilkosságok / Gyerekgyilkosságok
1993. április 30.
perry
Gyerekgyilkosságok

A társadalom kegyetlen, az emberek kegyetlenek, a gyerekek felnőttes hatalomvágyból ölnek és már itt is vagyunk a Gyerekgyilkosságoknál.
Voltunk és leszünk kallódó gyermekek és felnőttek, pedig csak egy kis szeretetre vágytunk jobb életre, talán a mindennapi parizerre és a farhátra. Színes tinták helyett egy jobb életről álmodunk, de a napok csak fekete fehérben telnek és énekelhetjük rezignáltan "páá, kis aranyom, ppá, most elhagyom,pá". Ahová már egy új életet sem igazán érdemes világra hozni. Mert azt hittük, hogy a szocializmus majd megoldja a problémákat a gyerekek jobbal lesznek a felnőttek tisztelik egymást az élet szép és boldog lesz. Aztán meg csak itt állunk felkoppintva, a gyermeki komiszság megtapasztalásával.

Mert áldozatok vagyunk Balogh Zsoltok és Tattler Ibik egyaránt a film pedig mint a görög sorstragédiákban komótosan rója képeit a lassan de biztosan a végkifejlet felé és nem jön a katarzis az enyhet vagy feloldást adó, csak a vonatok zakatolnak egykedvűen a közegek teszik a dolgukat a nyomozók nyomoznak és közben életek sikkadnak el és mindig lesznek Tattler Ibik akik akkor boldogak ha másnak fájdalmat okozhatnak. A bűnért bűnhődni kell mondja a társadalom, és ki bünteti a társadalmat amely magára hagyja szülötteit?

Kis magyar hót-reál őrülten keringő jobb napokat látott színésznővel, hót prolikkal, gyermek bosszúval a végső elhagyatottsággal és a végletekig kizsigerelt befejezéssel, annyi fájdalommal, hogy létezik a végtelen mély krédó, csak nézünk mint a moziba, életünk mozijában, ahol máig semmi sem változott.

Közben tanakodunk jó ember -e a nyomozó aki emberi jóság álcáját magára véve megold egy bűnügyet elkap egy gyermekgyilkos gyermeket.
Kinek jobb Bizsunak aki a "csodálatos magyar kórházban" hal meg vagy Zsolt akit kivet a társadalom magából?
Szabó Ildikó valami olyat vetett filmvászonra - kegyetlen neorealizmussal - amiről szemérmesen hallgatni szoktunk és helyette valóságsókba menekülünk, celebek adják elő jól megkomponált műéletüket, hit és politikai szónokok hintenek ránk bűbájt és már hisszük fontosak vagyunk, nemzeti besúgó vonalakat hívunk fel hogy kiéljük ösztöneinket, pedig ez csak egy banális bérházi történet, ja hogy benne vagyunk mi is ez kérem csak merő véletlen.
Csodás színészekkel , elementáris erejű gyermekszereplőkkel és kicsit benne vagyok én is.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 8
Kritika értékelés 9
Kritika elolvasva 52