Mefisztó, avagy hogyan készítsünk "kult" filmet.

Mephisto / Mefisztó
1981. október 08.
perry
Mefisztó

DVD gyűjteményemet rendezve kezembe akadt Szabó István Mefisztó filmje és mint mindig most sem tudtam megállni , hogy meg ne nézzem.
Nagyon sokan rendezők már előtte is filmre álmodták a hatalom és az egyén közti konfliktus vagy az egyén döntéséének drámáját a hatalommal szemben. Talán azért is kedves szívemnek a Mefisztó mert történelmünkre centi pontosan kivetíthető és min később a Napfény izénél bebizonyosodik a kort mindkét film "lefedi". Míg az első internacionális viszonylatban a második hazánkban történtek szintjén.
A Mefisztó a művész felelősségéről mesél nekünk, arról mi lehet a karrier és mi lehet a hatalomnak való behódolás következménye. Talán írnom sem kellene a fasizálódó Námetországról láthatunk látleletet. Jelesül Höfgenről a kor neves színészéről az ő és a náci vezetés viszonyáról.

Höfgen tehetsége rendezői ambíciója vitathatatlan. Annál is inkább , mivel élõ személyről volt szó az õ alakjában. A fim egy nagyszerű színész, ember becsvágyát térképezi fel, aki jelen esetben egy olyan társadalom kiszolgálását választotta mely meghatározója a fasizmus, mint a filmen is látszik sok vívódással ezt fogadja el. Így válik aztán a mozi annak az üzenetnek a hordozójává,hogy a karrier és a választás, valamint a tudatosan vállalt társadalmi szerep visszaigazolható-e?

A gyávaságról pedig annyit annak van csak joga gyávának lenni vagy nem , aki az adott helyzetet átélte és döntött. Védett helyzetből megállapítani a gyávaságot nem több mint ítélkezni a kor ismerete nélkül. Ez nem igazolása a tettnek, csak néha hajlamosak vagyunk minden empátia nélkül dönteni valakiről.

Ezért sokszínű Brandauer alakítása, megfelelni a kornak és a maga által támasztott erkölcsi igényeknek így lesz teljes hús vér az alakítás. Sokan beszéltek már arról a bizonyos Faust jelenetből ahol megjelenik teljes mefisztói pompájában -ami szerintem a film egyik kulcs jelenete is egyben- egyszerre borzongató és egyszerre esendő is ahogy a nagyszerű alakítás és a belső félelem miképpen jelenik meg a vásznon.
A Mephisto Szabó István filmes átiratában izgalmasabb mint Klaus Mann kisregénye -minden tiszteletem az írónak-. Tömörebb és hangsúlyosabb korfestést ad a náci birodalomról, jelesül arról a morális kérdésről miszerint meddig terjed a művész felelőssége egy totalitárius rend kiszolgálásban. Szegény Klaus Mann elég sokat küszködött apja árnyékával, nehéz alkotni egy író óriás árnyékában. Ez és magánéleti problémái vezették az öngyilkosság felé.

A film zsenialitása abban gyökerezik, egy részről
közérthetően beszél erkölcsi értékekről, másrészt képes ezt művészi színvonalon közvetíteni azt.
Azon kevés magyar alkotások közé tartozik, mely átível koron és időn. Éppen olyan frissen szól 2019-ban mint 1982- ben.
Oldalakat lehetne írni a színész választásról, Brandauer káprázatos alakításáról, a műhöz társított képi megfogalmazásról.
Ezt a mozit látni kell, érezni a kor torokszorító mindennapjait, és elgondolkozni, hogy a tett maga az ember és senki sem bújhat ki a cselekedetei felelőssége alól.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 10
Kritika értékelés 9
Kritika elolvasva 150