Azért ahhoz arc kell, hogy valaki Milne gyermekmeséjét simán megerőszakolja és hozzá még trancsírozós mozit is csináljon belőle. Mert ugye kérem szépen lehet a Grimm mesékből is horrort készíteni csak az a különbség az utóbbi eleve ijesztgetős horror műfajú mesék. Míg Milne regénye a barátságról és az egymás segítését mutatja be, bizony a korabeli angol társadalmi szabályok fellazítását egy olyan Angliában ahol abban az időben még igen csak dívott az osztálykülönbség. Végül a szerzőt is elérte minden író rémálma, hogy szabadon felhasználható a műve. De mit is írok hiszen láttunk már nagyon izgalmas Shakespeare adaptációt a filmvásznon elég ha csak a III. Richárd (film, 1995) Richard Loncraine feldolgozását említem a zseniális Sir Ian McKellen főszereplésével. Mert annak értelme és mondanivalója van. Ezzel szemben tényleg röhejes Rhys Frake-Waterfield horrorja, ráadásul a fenn nevezett úr még a forgatókönyvet is elkövette és mivel ex katedra a főszerepet a Százholdas Pagony játssza előtörténetként bele gyömöszöl még némi animációt is a miért és ,hogyan kezdődik a horror magyarázataként. Innen aztán klisét klisére halmozva folyik a bél a vér és a méz .

Az már teljesen mellékes, hogy miből és hogyan van össze lopkodva a történet amely olyan komolyan veszi önmagát , hogy lassan a horror vígjáték szitkomját tükrözi. Tini lányok kirándulása -a Tudom mit tettél...- vagy éppen a Péntek 13. alkatrészeit szereli össze Richard Loncraine. A dülöngélő Malacka, Micimackó jobb esetben is egy gagyira hangszerelt Mapet Showra hajaznak. Akkor még nem is beszéltem az élő szerepkelők igen csak harmatgyenge alakításairól és a dramaturgiai döccenésekről. Arról , hogy Róbert Gidán a felnövés sem segített mert olyan szürke a szerepben, hogy megértem miért bánnak így vele az állatok. Igencsak fegyelmeznem kellett magam arra miszerint csúszka tologatás nélkül végig nézzem a filmet. Aki meg azt gondolja ebben a horrorban élvezetet talál az az ő felelőssége.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!