Miért rosszak a magyar filmek, avagy rossz-e a Rossz versek?

Rossz versek (Bad Poems) 2018 / Rossz versek 2018
perry
Rossz versek 2018

Mielőtt honnan, és miért és látta-e valójában kérdések felmerülnének jó emberek részéről:
Sajtó vetítésen volt szerencsém látni, de ez mára már érdektelen.
Persze a Rossz versekben kérem semmi különös sincs. Csak talán az életünk, az meg kicsinység. Ki nem volt kicsúfolt kamasz, utána szerelem hagyott férfi és kavarodott össze benne érzelem és értelem. Hiszen ezeket cipeljük egész életünk során. Rengeteg inputot, téves programokat és, hogy számítógépes ismereteimet fitogtassam rengeteg error és újra bootolást élünk meg. A film nagy vívmánya először is nem veszi magát igazán komolyan, mondom ezt akkor mikor azért a dráma is jelent van, de szám szélén mindig bujkál mosoly amikor egy-egy helyzet ironikusan idézőjelbe kerül. Vagy csak felébred a főszereplő összetörve, kibillen az ágyból bele csobbanva egy uszoda vizébe 35 évesen esik bele és 16 évese bukkan ki a vízből.

Ez pedig csak egy a bravúros kép szituációk közül. Élethelyzetek és helyszínek , életkorok sorjáznak. Már a Van... -ban is kipróbálta egyéni látásmódját bár sokan akkor azt mondták túlságosan réteg film. Megjegyzem, nekem már akkor a mással össze nem téveszthető gondolatiság tetszett igazán. Azzal, hogy egyesszám első személyben működik a főszereplő bárki magáénak érezheti ezt a világot, történhetne, veled és bizony velem is. Bár éltesebb korú vagyok de szinte visszaköszönnek élethelyzetek a saját életemből. Tétova kamaszkoromtól rossz döntéseitől felnőtt botlásaimon át. Hogy irodalmi tudásomat fitogtassam: " York napsütése rosszkedvünk telét. Tündöklő nyárrá változtatta át". Családunkról már elvonult a köd", mondjuk rólam kevésbé hiszen az én életemben is voltak elhagyott szerelmek és magam is voltam elhagyatva, tanácstalanul.


Hiszen a film is olyan mint én vagyok kusza gondolatokkal, megoldott és elcseszett döntésekkel. Vagyok és leszek körülöttem emberek akik vagy akarnak valamit vagy nem, néha idegen de családtagnyi szeretettel. Hol megszépítve a múltat, rádöbbenve , hogy a jelen meg tré, és a múlt is csak azért szép mert elmúlt. Érdekes a film női szereplői végül is csak megjelennek, keresztezik a főhős életét, szóval itt kérem pasi filmről van szó. Ahol egyszer csak Tamás Mózes-i pozitúrában dörgés és villámlás közepette sztentori hangon jeleneti: " Én Szarjánosvagyok". Miközben elvonul előttünk, alattunk, mögöttünk a kis magyar valóság, tömött villamosan egyedül lét , hídon ajtó ahol átesünk egy másik helyszínbe. Olyan ez a film mint egy abszurd, megkockáztatom kissé Godotra várva társas magányát érzékeltetve. Persze van némi veszélye a magamról mesélek filmeknek, még pedig az, hogy Reisz-től már második alkalommal kapunk One man show-t . De ez sem tudja kikezdeni számomra azt a vizuális mámort amit a film nyújt, azt a sok abszurd idézőjelet amivel nap mint nap találkozunk, tisztelgések nagy filmek előtt. Az egész számomra olyan kaleidoszkóp amiben gyermekként gyönyörködtem, pedig csak színes üvegcserepek, de ha megrázom csodálatos mintázattá áll össze.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 6
Kritika értékelés 8
Kritika elolvasva 63