Televiziót nézünk, csontá repdezett földeket haldokló éhinség miatt szenvedő gyerekeket, az öldöklés angyala kaján vigyorral befészkeli magát nappalinkba ahol a szelid konszolidáció gúzsbakötve vár a sarokban egy kis embersére. De ő sem kerülheti el a távcsöves géppisztoly célkeresztjét mert a halál angyala mindig célba talál kényre , kedvre választva áldozatait.
Sehol ország (lehetne akár nálunk is hiszen nem messze van háború) kis falujában talán éppen a "mi kis falunkban" az élet smink nélkül jár-kel hol a biznisz halottak teste mellől felszedni az értéket, hogy a kocsma agorán piát véve régi multunk dicsőségét hallgassa főhösünk.

Aki maga is lábadozik egy sérülés után segít a félbolond lányon, segít az ápolónő szexuális éhségén. Jön - megy hullákat cipel és furcsa de mindnennapi életet él.
Hiszen a borzalmak megszokhatóak igaz nem mindig túlélhetőek, viszont megkeményítik az embert. Hősünk részvét nélkül turkál a repüéőgép holmik között hogy újra segítsen a a haldoklokon, testeket sikáljon, néha emberként tekintsen másokra a napok pedig telnek.

Szűrrealista kis hót reál ahol a filmet nézve viszolygó tekintetünket rémülten vetjük erre-arra, hogy látunk -e egy hatalmas objektívet mely egy géppisztoly csőben végződik.
A ma holnapja egybe mosódik az álom valósságá válik felelmeink, hogy nálunk is megtörténhet. A békés néző, már te is célkereszben lehetsz, elementárisan tör ránk a pesszimizmus. Ahol a nemzeti mult és az aranykalászos jövő sem látszik ébredni csak a céltalan halál ad randevút.

A Mindörökké nem hasonlit egyetlen filmes iskolára sem - persze ha akarom kicsit Luis Buñuel vagy falusi naturalista neorealizmus, vagy méginkább egyik sem.
Azt nem tudni kik miért és , hogyan irányítják ezt az országot és néha felrémik, hogy ez az ország csak erre a falura korlátozódik.
Temetetlen holtak szét erródált életek a lét már magában hordozza a halott holnapot.
A valóság pedig degeneráltság, szétvágott testek, mély szegénység alkoholizmus , elbutulás és mint egy Boss képen a borzsalmak liturgiája folyik.
Pálfi már Az Úr hangjában jelez számunkra, hogy vészesen rohanunk egy apokaliptikus jövő, vagy ha tetszik vég romlás felé.
Ocsenás (Mi Atyánk) pedig aki segítő egyben a falu örzője, gyámolitója elhagyja gyámolítottjait -a kép lehet parabolisztikus vagy a rút valóság- és újra az öldöklést választja.
Az Atya elhagyta a falut és félek minket is....

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!