Érdekes módon a jelen filmnek előzmény van, mégpedig amelyet a saját 2020-as Laura Hasn't Slept című rövidfilmje alapján Parker Finn írt és rendezett.
Finn úgy érezte , hogy több van ebben a történetben -megjegyzem a rövidfilm kegyetlenül ütős és hosszához mérten dinamikusabb is-. Azt ugyan megértem miért lett nagyjátékfilm belőle, hiszen a lélektani horrorfilm általában lineáris történetvezetést igényel. Kibontva a környezetet és a szereplők egymáshoz való viszonyát.
A film eleve feltételez egy misztikus lét helyzetet ahol valami nem e-világi entitás pszichológiai fogságban tart embereket.

A téma nem új keletű hiszen az ördögűző filmektől a gonosz megjelenéséig ezen a sémán dolgozik az összes ilyen típusú filmes szekció. A képlet egyszerű adott egy hölgy aki jelen esetben pszichológus a fimben terapeuta - Amerikában így szokás nevezni- és halk fiatal hölgy. Csak annyit látunk kezdetben, hogy páciensei súlyos rettegésben élnek és rémlátomások üldözik őket.

Jobb körökben azt mondanánk megszállta őket a démon. A démonok (görög: δαίμων daímōn) természetfeletti entitások, mai szóhasználatban jellemzően gonosz, tisztátalan szellemek, amelyek megtalálhatóak a vallásokban és mitológiákban, a folklórban, az okkultizmusban is. A démonok a mitológiákban az istenek és az emberek között állnak, és lehetnek jósszándékúak vagy akár gonoszak is. Azonban legyen akármilyen jellemű is, a legtöbb démon képes a tudat befolyásolására, mások megszállására. A film nem lenne ha a fenn nevezett filmben nem lenne rossz szándékú, ennyit hát az eredet történetről.

A mosoly pedig lehet kedves szeretetre méltó de mefisztói hova tovább ördögi is.
A nevezett hely pedig a doktornő munkahelye az ambuláns elme osztály.
Rose Cotter (Sosie Bacon) olyan rémisztő jelenségeket tapasztal, melyeket nem tud megmagyarázni. Ahogy az életén kezd elhatalmasodni a rettegés, úgy lesz egyre zaklatottabb és míg először sima képzelgésnek veszi betegei "vízióit" úgy merül bele ebbe a rémisztő helyzetbe ahol a megszálló a félelem után öngyilkosságba hajszolja a rém őket.
Az eddig jól szervezett élete romokba hever és már magán is érzi, hogy elhatalasodik az őrület.
Nehéz szívvel mondom ha ez a lélektani horrorfilm rövidfilm megmarad rövidfilm formájában akkor sokkal ütősebb és vérfagyasztóbb lett volna. Így kapunk szerintem egy felhígított történet mesélést viszont jobban kibontott egyedi jellemeket. Amit nagyban köszönhetünk a társ szereplőknek izgalmas alakításokban - a megszállottak szerepeiben - mint: Caitlin Stasey Laura szerepében vagy Rob Morgan Robert Talley szerepében.

Érdekesség és magyar vonatkozásban meg kell említenem Kis Dórát aki Nem moziba készült a Mosolyogj! című film, de annyira jól sikerült a próbavetítés, hogy a Paramount meggondolta magát és a streamingcsatornnája helyett játékfilmet készített belőle. Dóra így nyilatkozott a filmről ......Amikor elolvastam a szövegkönyvet, éreztem, hogy jól van megírva, és szuper félelmetes lesz. A forgatás alatt a sötét téma és a nehéz szerep ellenére jól éreztem magam, mert Parker Finn rendező támogató, nyugodt légkört teremtett..... . A film légköre tényleg nyomasztó és kicsit más mint a tucatjában készül horror mozik és tény , hogy a rendezőnek aki egyben a forgatókönyvet is írta köszönhető. A műfaj szerelmeseinek pedig a kötelező borzongást nyújtó darab.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!