Hogyan adjunk el egy filmet úgy, hogy az igényes forgatókönyv és a komoly rendezői munka helyett inkább a negatív reklámra koncentrálunk? Gőzöm sincs, de az utóbbi időben az Egyesült Á̶l̶l̶a̶t̶o̶k̶b̶a̶n̶ Államokban a Disney mintha tudatosan építene arra, hogy az embereket inkább hergeléssel csalja a moziterembe rendes marketing helyett. Sovány vigasz, hogy végeredményben még így is egy jobb élményt kapunk, mint az élőszereplős Oroszlánkirály.

Na most azt már szerintem az elején érdemes leszögezni, hogy a Mulan már annak idején sem a meghatározó Disney rajzfilmek közé tartozott. Persze szerettük, akárcsak az Atlantiszt vagy a Macskarisztokratákat, de ezeket csak minden harmadik gyerek látta, ellentétben az Oroszlánkirállyal, a Hamupipőkével, a Szépség és a szörnyeteggel, a 101 kiskutyával vagy a Pocahontasszal, amit viszont mindenki ismert és rojtosra nézett. Éppen emiatt már az elején nem értettem azt a nyavalygást, ami a filmet övezte élőszereplős mivolta miatt. Vagyis annyi érthető, hogy ez a Mulan egyáltalán nem az a Mulan, amit gyerekkorunkban láttunk. De szerintem ezt egyszerűbb elfogadni, mint kárálni, főleg amiatt, amit mondtam: a Mulannak ezüstérmes mivolta miatt már alapból nem volt akkora rajongótábora, ami a Disney producereket arra ösztökélte volna, hogy ne legyen bátorságuk jobban elrugaszkodni az eredetitől.

Nincs vicceskedő sárkány, szerelmi szál és éneklés, ennek a komoly Mulannak tulajdonképpen alig van köze ahhoz a bájos rajzfilmhez, amit videokazettáról néztünk a nappali szőnyegén hasalva. És tulajdonképpen mit kellene elmondani magáról a filmről? Jó. Ennyi. Nem grandiózus, nem váltja meg a világot, sem a rendezés, sem a színészi alakítás, sem a különleges effektek, egy könnyedebb kikapcsolódásnak tökéletes, de mondjuk a Charlie angyalainál magasabb szintet ez a film sem ér el.

Bajban is vagyok emiatt, mivel akár a Rambo V, akár a már említett Charlie angyalai, ez a film is középszerű. Nem azt mondom, hogy emiatt rossz lenne, csak igazán semmit nem lehet kiemelni belőle. Ha az ember unatkozik és valami keletiesre vágyik, akkor nézze meg, szerintem nagyon nem bánja meg.

Az igazi oka, hogy végül megírtam ezt a kritikát, az volt, amire már az első sorokban is utaltam. Őszintén szólva idegesítő volt arról olvasni, hogy a főszerepet játszó színésznőről ki mit és mit nem mond annak kapcsán, hogy milyen véleménnyel van országának belső politikai konfliktusairól: egy majdnem húsz éves amerikai rajzfilm amerikai újragondolásánál nyilván ez a legfontosabb dolog. Mármint igen, a Disney producereknek, akiknek azzal kell számolni, hogy a bevétel több mint fele a kínai mozikból fog bejönni. Csak ilyenkor felmerül az emberben a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen melyik közönségnek is készült ez a film?

Másrészt idegesítő volt olvasni azt a szintű nyavalygást, ami mára már lételemévé vált az amerikai átlagembernek: miért nincs benne a filmben Li Shang, hisz az, hogy kivették sérti a biszexuálisokat, ugyanakkor a döntés állítólagos hátterében az állt, hogy a katonai hierarchiában abszolút alárendelt katona Ping (aki Mulan alteregója) és Shang kapcsolata nem vetne jó fényt a filmre, hiszen erősíti "a nő a férfi alárendeltje" felfogást. Ennek egyébként már csak azért nem látom értelmét, mert Pingről (vagyis Mulanról) a katonák azt hiszik, hogy férfi, szóval ha már bele akarunk magyarázni valami hasfájást az egészbe akkor a 'toxic masculinity' jobb választás lett volna.

Aztán persze jött a további panaszkodás, hogy a rendező, az írók, a producerek, a jelmeztervezők, a kávéfelelősök, a takarítók, és a stúdió környékén ólálkodó hajléktalanok között "túl sok a fehér", de ezen őszintén szólva már annyira nem akadtam fenn, tekintve, hogy az elmúlt hónapokban Amerika megmutatta a világnak, hogy abban az országban már nem a tehetség, a hozzáértés, a munka, vagy az elkötelezettség, hanem a bőrszín határozza meg az embert, még akkor is, ha Sam bácsi unokaöccsei és unokahúgai ennek az ellenkezőjét állítják.

Ez persze mind mind ingyen reklám volt a Disneynek, akárcsak a fekete kis hableány által kiváltott médiahiszti, és az arra válaszként érkező médianyavalygás. Az igazán idegesítő az egészben az volt, amit nem is lehetne csak a Mulanra leszűkíteni, mégpedig az, hogy ha az ember egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, amit a Mulan egyébként meg TUDNA adni, NEM TUDJA, mert ez a sok virtuális szenvedés inkább elveszi az ember kedvét attól, hogy megnézze a filmet, nem pedig meghozza.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!