Adam Sandler testesíti meg a hollywoodi humor összes negatív oldalát: végletekig elcsépelt jelenetek, megújulásra képtelen fantázia és sírnivaló próbálkozások. Már jóval Jack és Jill előtt elmondtam, hogy Adam Sandler miatt hamarabb könnybe lábad a szemem, mint bármelyik Shakespeare tragédia miatt. És erre rátett egy lapáttal, mikor megjelentette a Nagyfiúk 2. részét, mely után napokig vigasztalnom kellett magam, hogy a filmkészítés ennél többet takar, hogy vannak még vicces filmek és igenis képes vagyok újrakezdeni a Hollywooddal való kapcsolatom. Már az előzetes fél percében tudtam, hogy az irgalom istenére lesz szükségem, ha ezt a filmet meg akarom nézni. A film megnézése után pedig mit kaptam? Három szót: elcsépelt, monoton és repetitív. Kínzásra viszont tökéletes.
A film hihetetlen “egyediséggel” és “színes” sztorival kecsegtet. A főszereplő, Lenny Feder (Adam Sandler) visszaköltözik családjával szülővárosába, hogy a gyerekeinek egy nyugodt környezetet biztosítson, és hogy ismét a barátaival tölthesse idejét. De hamar rá kell jönnie, hogy a rosszakarók itt nagy számban megtalálhatóak, és hogy igazából nem hagyta hátra a Los Angeles-i őrült életet. Lenny barátainak is jócskán megvannak a problémáik, és ezekkel mihamarabb el akarnak számolni: Eric (Kevin James) mindenképp véget kell vessen az életét végigkísérő félelemnek, Kurt (Chris Rock) kiutat szeretne találni a monoton munkahelyéről, míg Marcus (David Spade) egyenesbe szeretné hozni a kapcsolatát a 18 éves fiával, akiről eddig nem tudott.

Ez a történet és Adam Sandler közreműködése garantálja, hogy a film egy pénzkidobás, ha moziban nézed meg, és időfecsérlés, ha otthon kínlódod végig a másfél órás filmet. Egyetlen egy jelenetet sem tudok kiragadni, amire azt mondhatom, hogy Adam Sandler olyat alakított, ami tényleg ér valamit. Ez a film ismét egy szánalmas próbálkozás, egy meghiúsult terv, egy katasztrofális méreteket öltött kabaré, mely főként arra szolgál, hogy végképp bebizonyítsa, hogy Adam Sandler sem színészként és rendezőként, sem producerként nem tud újat alakítani, nem képes valami olyat alkotni, aminek értéke van. Talán túlságosan erős és támadó a hangvételem? Ha kételkedsz bennem, akkor bátran nézd meg.
Végszóként pedig hadd mondjam el, hogy semmiképp se nézd meg.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!