"A távoli jövőben" kezdeném így kritikámat a Star Wars mozi után szabadon az emberiség feléli a bolygót és -most aztán telibe találva vírus pusztít a földön és nota bene csak úgy kihalásra vagyunk ítélve.
Persze a történet ami fenyegetően sötét jövőt jósol nem újkeletű. Már tudjuk a bárányt klónozni, igaz a az emberrel etikai megfontolások miatt nem tesszük.
Igen, ezt már a tudományos fantasztikus írok krémje több verzióban is leírta csakhogy néhány nevet említsek : Lem, Isaac Asimov, C.Clarke az újakból akár Stross.
Mi is legyen? Legyen klónozás és menekítsük az emberiséget egy bolygóra ahol megközelítőleg ugyanoly a körülmény mint a kék bolygón?

A NETFLIX ez a feltörekvő filmcsatorna széles skálán mutat be olyan alkotókat és alkotásokat melyek több mint szórakoztató filmek, izgalmas gondolatokat kínál fel a nézőnek. Hiszen a téma sem igazán új, aki nézett már Tarkovszkj filmet jelesül a Sztalkert az tudja milyen fájdalmas egy eltűnő létforma részesének lenni. Az Oxigen motivációja kettős csavaron lapszik de mondhatnám hármon. Az egyik a gép és az ember -itt végül is egy emberi másolat- viszonya. Sokáig azt híhetnénk, hogy a gép rideg és paradox módon a (orvosi kapszula) gép tartja életben az emberi másolatot. A harmadik pedig az emberi kataklizma és a túlélés története.

Ez kicsit sok is egy film erejéig és ha ironikus akarnék lenni, akkor klausztrofóbiásoknak nem ajánlott a nézése. De a humoron túl az egész film és természetesen a főszereplő egy szűk térben ébred kirogenetikai csövekkel teletűzdelve a film végéig harcolva az életben maradásért.

Közben rá ébred múltjára hol pedig pánikrohamokat kap, kapaszkodókat keres ki is ő valójában, miközben a létezéshez szükséges oxigén fogy. Ettől kezd némileg orvosi krimi jelleget ölteni az Oxigen, hiszen itt egy tárgy és egy élő szervezet vívja "csatáját" míg a gép szenvtelen egynevűséggel közli megállapításait.
Mélanie Laurent a film főszereplője (gondolom nem volt kellemes ez a helyzet) minden teátrális gesztusról lemond annak érdekében , hogy egy hihető élethelyzetet ábrázoljon. Pont azt és annyit játszik ami elhihetővé teszi ezt a szituációt. Még a pánik jelenetei is valós élethelyzetet sugároz.
Alexandre Aja rendező szinte fétis szerűen helyezi szereplőit zárt terekbe mint a Magasfeszültség vagy a Préda estében. Persze érthető így sokkal erősebb drámai hatás érehető el. Ráadásul bő másfél óra közben is képes arra, hogy új motívumokat csempésszen a filmbe. Hol már bele nyugodunk , hogy nincs főszereplő és az egész küldetésnek vége szóval képes az érdeklődés ébrentartására.

Jól megkomponált dramaturgiával ezt az egy szereplős mozit élvezhetővé teszi és amit az operatőri munka hozzá tesz az a kinn és benn érzetének a cselekményt erősítő munkája.
Talán nem a 100 legjobb tudományosfantasztikus listában fog landolni, de sokkal több mint egy tömeggyártott klisékből összefércelt zs kategóriás sci-fi.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!