Post Mortem

Post Mortem / Post Mortem
2021. október 28.
ermak95
 
Post Mortem

A feleségem története és Az utolsó vadászat után itt a Post Mortem, egy szintén felejthető magyar filmes alkotás, ami több sebből vérzik, mint az előbbi két film együtt véve.

Hogy mi állt annak hátterében, hogy pont ezt a filmet küldjük jelöltként az Oscar-díj átadóra, pontosan nem lehet tudni. Persze hallani róla, hogy politikai kapcsolatok mozgósítása is megbújt a háttérben; engem ez teljesen őszintén szólva hidegen hagy, hiszen ezek a díjátadók már nagyon rég óta a karrierista filmesek lobbizásáról szól. Az viszont tagadhatatlan, hogy az Akik maradtak után ez a film hatalmas visszalépésnek érződik.

De miért rossz film a Post Mortem? Röviden és egyszerűen: nem működik, mint horrorfilm. Több kritikámban is kitértem arra, hogy sok film menti meg magát azzal a hibáitól, hogy a nézők minimális elvárásaival szemben képesek könnyed kikapcsolódásként megélhető mozis élményeket nyújtani. A Post Mortemet sajnos még zéró elvárásokkal végignézve is unalmas filmként éljük meg, amely mellőzi a konzisztens dramaturgiát, miközben túl sok bárgyú horrorklisét használ.


Ami igazán zavaró, hogy a film alapkoncepciója teljesen működőképes lenne. A falusi környezetben játszódó misztikus horror bár korántsem eredeti, mégsem elcsépelt, így sablonosnak sem érezzük. Az, hogy a főszereplő lehet kívülálló vagy a közösség tagja, és a háttérben megbúvó gonosz erők lehetnek természetfelettiek vagy csupán emberi ármánykodások, biztosítják a minimális változatosság lehetőségét is. Innen már csak egy teáskanálnyi kreativitás kell hozzá, hogy a film kellően eredetinek érződjön.

A Post Mortem ezekből semmit sem tud jól felhasználni. Thomas, vagyis Tamás, mint kívülálló egy abszolút inkonzisztens jelenség: az hogy német, nem csak teljesen jelentéktelen a történet szempontjából, de hiteltelen is, hiszen kétszer szólal meg németül egy "Danke schön" és egy "Ist jemand hier?" erejéig, miközben nyelvtanilag teljesen hibátlanul, akcentus nélkül beszéli a magyar nyelvet. A helybéliek is legtöbbször önellentmondóan viselkednek: hol az utca másik végéből fürkészik Tamást rosszat sejtő hunyorgással, öt perccel később abszolút megbízva benne, segítségét elfogadva minden múltbéli sötét erők munkálkodását megosztják vele, csak azért, hogy másnap minden rosszért őt okolják, miközben megsíratják (átmeneti) halálát.

A feszültség megfelelő adagolását is mellőzi a film. Az érdeklődés felkeltése és fenntartása a film első negyedórájában működik csak, utána az egyre unalmasabbá és értelmetlenebbé váló cselekmény miatt eltűnő kíváncsiságunkat bazári ijesztgetésekkel és béna Poltergeist klisékkel próbálja a film fenntartani. A történet lezárása is hagy kivetni valót maga után, mivel a film a végén mellőzi a válaszadást a "miért"-re és a "hogyan"-ra, ránk bízva, hogy magyarázatot találjunk a cselekmény megoldására.

Az egyetlen dolog, amit pozitívumként tudok kiemelni a filmből, az a sminkmester munkája és a CGI, sajnos minden más gyenge, banális és sok helyen összefüggéstelen, középszerű színészi játékkal.

Röviden a Post Mortem abszolút kihagyható, senki nem marad le semmiről, ha nem nézi meg. Az egyetlen dolog, ami igazán zavarja az embert, az, amit korábban említettem: maga az alapkoncepció életképes lett volna, csak elszúrták.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 5
Kritika értékelés 9.2
Kritika elolvasva 93