Az év egyik legjobban várt filmje érkezett meg a Prometheus képében, ez kétségtelen. 33 évvel ezelőtt Ridley Scott beírta magát a filmtörténelem nagykönyvébe, amikor elkészítette A nyolcadik utas: a Halál című horrorját, mely azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy azóta is a műfaj egyik csúcsa. Nem meglepő hát, hogyha a már 74 éves rendező újra elővette azt, aminek a világsikert köszönhette és elkészítette az előzményfilmet. Vagyis hát az előzményfilm előzményfilmjét. Vagy egész pontosan nem is tudom.

Az biztos, hogy Scott még mindig remekül ért a hangulatteremtéshez. Magával ragadó és egyedi atmoszférájú világot teremtett a Prometheussal, ami bár nem egy vizuális gyönyör, de számtalan remek pillanata van. Azonban az is biztos, hogy a feszültségkeltés már nem megy. A probléma pedig az, hogy nagyon nem. Sajnos (vagy nem? ezt majd mindenki eldönti maga) senki nem fogja a moziszék karfáját szorongatni rettegésében és a hirtelen pulzusemelkedéseket is elfelejthetjük. Mosolyra fakadnom viszont többször is sikerült és nem elégedettségemben, sokkal inkább gúnyomban. Hogy csalódás volt-e a Prometheus? Nem mondhatnám, mert bár nem azt kaptam, amit vártam, valahol mindvégig tudtam, hogy nem az én filmem lesz, nekem, aki rajongok a 79-es Alienért, ez iszonyatosan kevés volt.

A sztori nincs túlbonyolítva, de így is sikerült a végére elrontani: valamikor a 21. század vége felé egy tudóspár érdekes felfedezést tesz: több tízezer éves motívumokon felfedezik ugyanazt az ábrát: az emberek valamiféle hatalmas, emberszerű istenséghez imádkoznak, ők a teremtők. Egy haldokló dúsgazdag öregúr beáldozva pénzét felbérel egy csapatot, hogy űrhajójukkal menjenek el a lények otthonának tartott bolygóra. A több mint két éves útra a kis csapattal tart egy android, David (Michael Fassbender), aki a megbízó jobbkeze. Persze a célhoz érve hamar rájönnek, hogy a bolygó nem egészen az, aminek gondolták, és valószínűleg a teremtőket is jól félreismerték. Hogy lesz ebből Alien? Meglátjátok.

Nem véletlen nem említettem név szerint Fassbenderen kívül senki mást, hisz olyannyira jelentéktelen mind az alakításuk, mind a karakter kidolgozottságuk, hogy szót sem érdemelnek. A történet is... hát elfogy félúton és erősen fejfogós lesz a végére, de mint mondtam, összességében hangulatos és a figyelmet végig fenntartó kis sci-fi, de horrornak ezt jó indulattal sem nevezném. Bár kellemesen szórakoztam, de a Prometheus tipikusan az az alkotás, amit eszembe nem jutna megnézni még egyszer, mert semmi pluszt nem adott, csak kellemes majd két órát. Kellemeset, aminek következtében most felfele kerekítek, mégiscsak a legjobb blockbuster sci-fi eddig idén.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!