Jason Reitman új filmje egy nőről szól, aki csajként viselkedik. Reggelente kóla light-ot vedel, hello kitty feliratú pólóban járkál. Úgy viselkedik, mint aki nem képes elfogadni azt, hogy a gimis éveknek régóta vége van és rálépett a felnőttkor küszöbére. Míg a legtöbb ismerőse már elhízott, férjhez ment, megtalálta élete párját, sőt gyereket csinált, addig ő egy kifutóban lévő könyvsorozat szellemírójaként dolgozik és köszöni szépen jól megvan. Egészen addig, amíg törésként ékelődik be életébe az a rögeszme, hogy vissza akarja szerezni régi gimis szerelmét, aki már férj és apa is egyben.

Nagyjából erről szól Reitman legújabb produkciója, melyet a Junót is jegyző Diablo Cody forgatókönyvéből készített el. Kettőjük kollaborációja már arra a filmre is jó hatással volt, ez is hasonlóan szórakoztató, igényesen összehozott alkotás. Érdekes tény, hogy míg a Juno egy sokszor felnőttként viselkedő lányról szólt, addig a Young Adult (hadd ne nevezzem magyar címén, mert annyira borzalmas és félrevezető) egy fiatalosan viselkedő felnőttet állít a középpontba.

Az enyhe lelkiválságban szenvedő hölgyet Charlize Theron alakítja, akit egész régen láthatott a nagyérdemű, vagy pedig csak az én radarom alatt ment el a csaj. Mindenesetre most itt van, és nem alakít rosszat, sőt kifejezetten jól adja a karaktert. Jó érzékkel lavírozik a figurát illetően, a felé irányuló nézői érzelmek között. Hol sajnáljuk, hol szánalmassá válik, hol vicces, hol pedig kiállhatatlan némber, de mindvégig érdekes marad szerencsére, nem veszítettem el az érdeklődésemet. Ugyanez vonatkozik a forgatókönyvre is. Nincs túlhúzva, keserédes dráma és furcsa komédia megfelelő arányban vannak adagolva, a befejezés pedig ugyan pozitívnak mondható, mégsem éreztem patetikusnak, nem vált giccsessé.

Tetszett, hogy Reitman itt is azt a stílust munkáltatja, mint eddigi filmjeiben. Egyrészről karakterdráma, néminemű mondanivalóval, de mindezt képes abszolút fogyasztható állapotban tálalni, úgy, hogy ne érezzük rosszul magunkat, de azért a film után felállva mégiscsak elgondolkozzunk azon, hogy mit láttunk. Az Egek urához hasonlítanám ilyen téren, mindkettő film szellemes és szórakoztató, de végezetül azért többek, mint limonádék.

Az elvárásaim nem voltak túl nagyok, de a szememben nagyon jól teljesített ez a film. Reitman-t eddig is kedveltem, ezután se fogok elpártolni tőle, azon rendezők közé tartozik, akikben bízok, hogy nem siklanak félre. Jó humorú, szórakoztató és elgondolkodtató film ez, jó alakításokkal és jó forgatókönyvvel. Igazából csak ajánlani tudom.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!