Shame - A szégyentelen (2011)

Shame / A szégyentelen
2012. február 23.
 
A szégyentelen

Sokan azt mondják, hogy az ismeretlenségből villámgyorsan az élvonalba repülő Michael Fassbender méltó utódja -és itt a lehetne szót már lassacskán ki is húzom a mondatból- a nagyra becsült és általam is oly szeretett Daniel Day-Lewisnak. Nem tisztem eldönteni, hogy ez az állítás mennyire állja meg a helyét már most, az azonban bizonyos, hogy a főszereplő miatt működik a film, ő lesz az, akit majd jövő ilyenkor is elő tudunk kaparni az emlékeinkből; a többi összetevő már nem volt ennyire tökéletesre csiszolt.

Egy yuppi élete; Brandon (Fassbender) magának való, antiszociális, kicsit különc, de jól megy neki és iszonyúan sármos, a nők kedvence. Számára pedig minden a szex körül forog, legyen akár otthon, akár a munkában, akár vacsora, akár egyedül, akár párban, akár hármasban. Ebbe a -tulajdonképpen óramű pontossággal rendezett, de kissé beteges- életébe csöppen bele húga, aki összeveszik a barátjával és bátyjánál húzza meg magát. A lány azonban szöges ellentéte testvérének: temperamentumos és érzelmekkel teli. A kettejük közelsége pedig egy fura és szinte megmagyarázhatatlan folyamat elindítója; akárcsak a mágnes, vonzzák és taszítják egymást.


Sokszor írtam már sok filmre, hogy nehezen emészthető, de bármennyire is elcsépelt, ez most is túlságosan igaz: a Shame egy nehéz film. Nehéz, mert nem művészfilm, mégis sok stílusjegyben arra emlékeztet: A Sinatra dal egyszerre megható, gyönyörű és túlhúzott, vontatott. A háttérben folyamatosan él egy feszültség a kettejük kapcsolatát illetően, a nézőben folyamatosan ott motoszkál a vérfertőzés gondolata, de végül nem ölt alakot a képtelen ötlet -mégis, megragad. Brandon karaktere eleinte túlságosan is emlékeztet Patrick Batemanre, s nem csak kettejük életvitele, életminősége miatt. A Sissyt alakító Carey Mulligan játékában szintén nincs kifogásolható rész, de mindent és mindenkit lesöpör Fassbender, ő maga a szégyentelen (apropó, nem igazán értem, hogy a tükörfordításból születő Szégyen miért is nem volt jó cím), játéka lehengerlő és sokáig emlékezetes marad. Nehéz kimondanom, de elérkeztünk erre a pontra: emlékezetes marad a játéka, nem úgy, mint a film maga. Számomra a vontatott részek tönkretették, az alap főszál -szexfüggőség- pedig elsikkad, egy egyszemélyes mozivá válik, s bár Fassbender brillírozik, ez kevés az áttöréshez. Persze még magam sem vagyok teljesen tisztában a film iránt érzett érzelmeimmel; most is emésztem, emésztenem kell.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 8
Kritika értékelés 5.1
Kritika elolvasva 88 257