A Poirot érdekessége, hogy a David Suchet főszereplésével készült adaptációk mind olyan, magas színvonalú, hibátlan produkciók, amelyek az írókat és rendezőket inkább ösztönzik arra, hogy valami mást próbáljanak csinálni, nem jobbat. Így jutottunk el a Kenneth Branagh féle Gyilkosság az Orient Expresszenhez, majd a Halál a Nílusonhoz. Mindkét filmnek egyedi a stílusa, és bár remek adaptációk, addig legnagyobb hibájuk talán az, hogy a két legismertebb Poirot történetet dolgozzák fel, amelyeknél már mindenki jól tudja, ki a gyilkos és hogyan ölt.

A Szeánsz Velencében két legnagyobb érdeme ezekből kiindulva, hogy egyfelől egy kevésbé ismert Poirot történetet dolgoz fel (így sok néző számára teljesen újszerű, hiszen ismeretlen a cselekmény), másfelől a belga detektívet egy eddig szokatlan műfajon, a horroron keresztül közelíti meg.

Bár elsőre ez elegendőnek hangzik ahhoz, hogy egy ígéretes filmről beszéljünk, de röviden és tömören a Szeánsz Velencében csak egy teáskanálnyival tud többet nyújtani, mint az előző két Branagh féle Poirot.

Ez leginkább abban érezhető, hogy a film mintha a semmiből jött volna. Alig egy éve volt a mozikban a Halál a Níluson, és kicsit több mint fél éve röppent fel először a hír, hogy már készül a következő adaptáció. A rövid idő eltelte miatt olyan, mintha az igazi harmadik, nagybetűs Poirot mozifilm előtt, ízelítő célból készítették volna el a Szeánsz Velencébent. A korábbiakhoz képest a színész felhozatal, a film hossza, és a helyszínek változatossága is bőven szerényebb.

Ezen kívül sem dramaturgiailag, sem színészi alakításban nincs különbség az előző két filmhez képest. Az, hogy mennyire működik horrorkrimiként a film, szintén vitatható. Hol remekül van adagolva a feszültség és tényleg felmerül bennünk a kérdés, hogy Poirot ez alkalommal természetfeletti erőkkel áll szemben, hol teljes mértékben alá van ásva a jelenet komolysága, mert az operatőr azt hitte feszültség fokozó, ha reumás öregember módjára rázza a kamerát Kenneth Branagh vagy Michelle Yeoh arcába.

Míg egészében véve a film számomra egy kellemes meglepetés volt (hiszen kevés elvárás után egy egész jó filmet láttam), addig csak úgy tudom ajánlani, mint egy Poirot 2.5, nem pedig mint a harmadik, nagybetűs film Branagh-tól.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!