Szólíts a neveden

Call Me by Your Name / Szólíts a neveden
2018. február 08.
perry
Szólíts a neveden

Azt gondolnánk milyen egyszerű filmet készíteni, persze még egyszerűbb kritizálni azt. Aztán meg bemegyünk a moziba hol 4Ds-be, hol csak egyszerű szimpla vetítősbe, vagy simán csak wifin leközvetített digitális jelekkel projektoron vetül a vászonra. Csak a vászon örök és a nagy fehérség amire képek íródnak, kockák vagy csak jelek és mozgóképpé állnak össze már megy is a mozi.

A Szólíts a neveden kissé banális története a kamaszkor édes életével kezdődik, mikor az ember mindent akar és minden akar lenni, arról nem is beszélve, hogy ebben a korban dől el, hogy a tehetség kibontakozik vagy hamvába holt. Persze írhatunk verset, szerezhetünk zenét próbálhatunk barátságokat lányokkal és Uram bocsájts férfiakkal is. Nehéz arról tárgyilagosan beszélni, miszerint ez az utóbbi hogy jön létre. Mert ugye a világtörténelemben a művészetben is ismerünk nagy barátságokat melyek nem feltétlen fizikális vonatkozásban valósulnak meg. Az útkeresés sajátos emberi tulajdonság, egyedi és más fajra nem jellemző vágy az alkotás vágya, a szerzés vágya. Az a fránya boldogság hormon ami tompít fájdalmat és eufóriát okoz akár egy szép dallamsor megírásakor, de okozhat testit is, ha megismerünk valakit, aki kedves számunkra, vágyódunk a közelségére, zsilipek szakadnak át, áramlások, örvények jönnek létre, apró játékok, a kacérkodás a közönyösség játékai. Majd a döbbenet, hogy a vonzás egyre közelebb hoz egymáshoz két személyt. Azonos hullámhossz, egymás gondolatainak befejezése, vágyak az emberi megismerésre, az elsöprő érzelmek megélésére majd a testi vágyakra hangolódás.


A Szólíts a neveden Oliver és Elio története de ez a történet olyan öreg mint maga az emberiség. Az első szerelem csodáival, kínjaival, beteljesülésével és a görög drámákon át Shakespeare-éig az élet kegyetlen kényszerével, az elválással.

Még valami ami fontos a filmben az identitás keresés, és nem csak a nemi vonatkozás az ami domináns, sokkal inkább ejthetünk szót az önazonosság megtalálásáról az útkeresés és önmagunk megtalálásának krédójáról. Na és persze a szépségről ami önmagában is esztétikai igényű, ahol szép emberek játszanak szép történeteket, ráadásul még jó színészek hitetik el a nézővel, hogy ez olyan egyszerű, hogy bárki lehetne a helyükben.

A filmek pedig íródnak, jobb esetben nagyszerű könnyed könyvekből és mindenki ad még hozzá valami jót és szépet, mi pedig beülünk a moziba és igaznak hisszük a történetet élvezzük a történést, gondolkodunk rajta, következéseket vonunk le. Aztán letöltjük, "mappába" tesszük és borús estéken vagy zimankóban elővesszük. Lejátsszuk, hogy élvezzük a napfény ízét, a lét játékos kedvességét és azt a bizonyos endorfint.

Te is szeretnél filmkritikát írni? Most itt a lehetőség! Regisztrálj!


Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

Értékeld a kritikát

Értékeld a filmet

Most olvassák 1
Film értékelés 9
Kritika értékelés 8
Kritika elolvasva 52