Te is lehetsz
szerző!
Testcsere
2011. november 24.
Már megint? Gondoltam magamban első blikkre, hisz nézzünk magunkba: kinek nincs tele a legnemesebb szerve a testcserés családi komédiákkal? Nincs tán olyan "vígjáték" -nem véletlen a macskaköröm- alapötlet, amit ennyiszer feldolgoztak és... gyakorlatilag egyik sem tetszett. (na jó, ha nem vesszük szigorúan, akkor talán ezt tényleg szerettem). A Testcsere azonban az utóbbi évek legjobban sikerült, hát fogalmazzunk így: blockbuster vígjátéka.
Az ilyen filmeknek egy a buktatója -amin a legtöbb el is vérzik-: tudjuk hogy kezdődik, tudjuk azt is, hogy mi lesz a vége, amin a mutatvány áll, az a kettő közötti rész, itt kell valami varázslatot eszközölni, különben mehet le a lefolyón az egész. Nos, -bár ezt már ellőttem fentebb- örömmel jelenthetem, hogy ez most sikerült. Hogy hogyan? Hát csináltak egy R besorolású mókát, ami oda-vissza veri a Másnaposokat, még akkor is, ha egybe veszem a két részt. Iszonyat helyzetek és olyan dumák, hogy a hangos röhögés szinte végig garantált, köszönhetően a jó scriptnek és a két brillírozó főszereplőnek.
Dave (Jason Bateman) és Mitch (Ryan Reynolds) ősidők óta a legjobb barátok, még ha oly különbözőek is: Dave a munka megszállottja, sikeres ügyvéd, gyönyörű felesége és imádni való három kiskölyök várja csodaszép házában minden este. Ezzel szemben Mitch egy igazi semmitérő: színésznek hiszi magát, de csak a light pornózásig vitte, egész napját betépve tölti és vadássza a jobbnál jobb csajokat.
Egy jól sikerült alkoholmámoros éjjelen aztán, épp a közös szökőkútbahugyozás pillanatában egyszerre kívánják: bárcsak én lehetnék te. A meggondolatlan kívánság azonban másnapra valósággá válik és szép lassan a két jó barát is ráébred: nem is olyan könnyű a másik élete. Hogy helyre tudják-e hozni a bakit időben, vagy teljesen tönkreteszik egymás életét, az azon múlik, hogy sikerül-e újra megtalálni a másnapra köddé vált szökőkutat. A bürökrácia útvesztőin azonban nem is könnyű átverekedniük magukat...
Nem tudok mást mondani, mint ami az elején is megtettem: egyszerűen imádtam. Persze felhozhattam volna még, hogy látjuk Olivia Wilde-ot meztelenül, vagy Leslie Mann gyönyörű melleit slo-mo-ban, de senki ne higgyen a szemének: míg az első egy dublőr, addig a második egy szimpla CGI, de hé... enélkül is zseniális az egész.