Üljetek le szépen kedves gyerekek, most mesélni fogok nektek az Üdvözítő utakról, ahogy azt amerikaiul mondják Arranged.
Az úgy volt, hogy találkozott egy zsidó lány és egy muszlim lány. Persze ők is először némi gyanúval nézték egymást mert hát itt van a tradíció mindkettőjüknél. Na persze még nem is beszéltem nektek azokról a konfliktusokról ami a rajtuk kívüli körbe fonta őket. Egészen a kis néger iskolástól aki gyermeki őszinteséggel kérdezi, miért akarják a muzulmánok megölni a zsidókat vagy akár a tengerbe szorítani őket?

Aztán meg a saját tradíciók, zsidó anya aggódása , hogy miért akar a lánya barátkozni más vallásúval? Amennyiben ez sem elég lehet olyan iskolai igazgatónő akinek semmi köze sem lenne a két lány magánéletéhez de tolakodóan már, már arrogánsan az.
Közben szemmel kísérhetjük a filmen a választott kérők sokaságát akik úgy kellenének a lányoknak mint púp a hátukra. Majd aggódó anyák dühös házasságszerzők jönnek mennek portékáikat (fér-jelölteket) ajánlgatva.

Mert ugye kérem szépen kiderül, hogy sorsuk nagyon is hasonló, ugyanazok a hétköznapi gondok, problémák foglalkoztatják őket. Leginkább az, hogy a hagyományok szellemében mindkettőjüknek a szüleik által kijelölt férfihez kell feleségül menniük. Megtagadható-e ez által az ősi törvény. Rachel estében egy villanásnyi kitörés lehetősége is felmerül aztán győz az ortodoxia.
Nincs ebben a filmben semmi extra bár szerencsétlenül a magyar műfaji megnevezés vígjáték, azért az Üdvözítő utak szerintem nem az sokkal inkább pontos szinte dokumentumfilmbe illő képkockák követik egymást. Sebészi pontossággal feltárva a konfliktusok forrását.

Persze nem állhatom meg a film kivetülésének taglalását kicsiny hazánkra ahol a magasságos alaptörvényben bizony le van írva , hogy ez az ország a keresztény Magyarország mintha más vallások nem is léteznének és csak az említett kapaszkodhatna fel a legfelső polcra. Meg aztán mit is tanítanak otthona szülők a más vallásúakról a más borszínűekről, kisebbségi csoportokról, hova tovább migránsokról. Miképpen válik a mérgező információ tudat alappá és hogy határozza meg a felnövő gyermek viselkedését a továbbiakban?
Eddig tartott ez a kis tanmese és végül a film is ami sem művészfilm sem pedig magas irodalmi és filmes értékeket felmutató alkotás. Igazán jó, közel sem ismert kvalitásos színészekkel, igaz talán jobb is így mintsem A kategóriás film óriásokkal.

Nekem az a pillanat maradt igazán élően az emlékezetemben amikor Rachel válaszol az igazgatónőnek : "„Mondd csak, a hagyomány miért egyenlő a butasággal? Mitől értéktelenebb vagy értelmetlenebb annál, mint hogy a többi tanár a horoszkópját olvasgatja ebédnél?” Mert a hagyomány a gyökér amely összeköt a múlttal híd a jövő felé még akkor is ha néha a maga balanszijaival fékez is minket.

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!