Slam Poetry filmkritika az Új múlt filmről.

Mikor a világ omlik,
Tengerek medrükből kilépve,
Hol felhőkarcolók,
Kerülnek habokba,
Víz alatti életek,
Így a történet kerek,
Mert miben élünk?
Múltban vagy jelenben,
Az ész arra int néz előre,
Míg szeretteink a múltban,
Álomba burkoltan,
Szeretnénk velük újra élni,
-Kiket elvitt az enyészet-
Halál ködébe vészve,
Keresve ábrándot,
Tiszta képet,
Egy dallamot,
Mely újra ismétel örökre,
Mert mi a jó?
Mitől vagyunk rosszak?
Hisz vannak gazdagok,
Az előjogok,
Ott lenn a mélyben szegények,
S, gyűlölt életek,
Az idő kerék forog,
Nyomozni eltűnt kedvest,
Jelenben megtalálni,
Míg a szálak a múltba vezetnek,
Kapcsolódva a jelenhez,
Utazásra indulsz,
Fogva tart az emlékezet,
Az úti cél ne feledd,
Egy hely és idő,
A múlt nagy kisértő,

Napok, évek emléke,
Gyöngyeik szétgurulva,
Mi élők kisértünk a múltba,
Emlékek izébe burkolva,
Voltunk rosszak,
És leszünk jók,
Míg lehet feküdni,
Emlékező gépben,
Messze rejtve a tudat mélyébe,
Vagy élhetünk a mába,
Ebben a furcsa világban,
Hol az áthallás örök,
Mondok mesét,
Talán a vége jó,
S míg azt folytatom,
Ha rosszra fordul,
Akkor abba hagyva,
Csak addig mondom én,
Míg hiányzol nekem,
S, tudjuk miképpen járt
Orfeusz és Euridiké
Halni vagy élni,
Itt van a pillanat,
Tudod már mit teszel,
Mert el nem érheted,
Hát álmaidban teszed,
Kinyújtod kezed,
Elérve másik feled.
De ez csak egy film,
Vászonra vetítve,
Vagy monitoron nézve,
Gondolod nem kell becsülnöd
A holnapot,
Menekülsz a múltba,
Vagy a jelenben.
S a napok peregnek.....

Nagyon kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!